Az elmélyülésnek vannak fázisai. Legalábbis az emberi kapcsolatokban mindenképpen. A férfi-nő között alakuló románcok többségében azonban van egy pont, ahol hirtelen fordul át minden...

Megismerkedünk egymással és próbálunk okosabbak lenni, mint az előző alkalmakkor. Hiszen így is van ez rendjén, tanulunk a múltban elkövetett hibákból és a lehető legjobban szeretnénk önazonosak is maradni. Ma már megszűntek a normák, miszerint a férfi teszi meg az első lépést egy kapcsolat kibontakozásának irányába. Ami valahol rendben van, valahol pedig nagyon nagy probléma. Mert igenis kell, hogy érezzük mi nők vagyunk, ők férfiak. Nekik kell a hódítás, nekünk pedig a gesztus, amitől ragyoghatunk.

Életem egy részében próbáltam megérteni, miért van az, hogy az emberek szerelemre vágynak, mégis a világ tele van magányos lelkekkel. Nem vagyunk elég jók egymásnak? Aztán rájöttem, hogy ez nem is erről szól. Végső soron minden lehetne másképp, ha sokkal jobban ismernénk a saját vágyainkat. Ha tudnánk, hogyan kell megmaradni a saját nemi szerepünkben. Ha felismernénk a hibáinkat, és nem homokba dugnánk a fejünket, hanem igenis szembenéznénk azokkal. Okulva belőle és előre haladva. Ha tudnánk, hogyan kell igazán szeretni, mindenféle önzés és játszmázás nélkül. Ha elismernénk azt, hogy gyakran még valóban nem állunk készen egy kapcsolatra, mert még rendet kell tennünk saját magunkban. Ha megbíznánk a másikban annyira, hogy elfogadjuk a szeretetét. Ha hinnénk abban, hogy mi tényleg meg is érdemeljük mindazt a jót, amit a szeretett fél nyújtani akar felénk.

Ehelyett tele vagyunk kétséggel, félelemmel. Vágyunk egy bizonyos életre, ahol megvan a szerelem, ahol közös jövőt építünk, együtt. Nem egymás hátán felkapaszkodva. Ahol álmok vannak, amiket megvalósítunk. Ahol családdá érünk, és ahol egység van. Nyugodtság, meghittség és bizalom, tiszta szeretet. Tetteinkben ehelyett pedig azt mutatjuk, hogy az instant az izgalmas. A könnyű jelenti a kihívás. A felelősség teljes hárítása az egyszerűbb. Eltoljuk az igaznak ígérkezőt, holmi olcsó indokkal. Nincs elmélyülés, mert abban a pillanatban behúzzuk a satuféket, és már ott sem vagyunk. Minden, ami természetesen halad a maga útján, az ránk hozza a frászt. Nem ehhez vagyunk szokva, modern világ, tele elrejtett érzésekkel.

• elmélyülés érzelmek érzések lélekhangok menekülés párkapcsolat

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!