Igazi boldogságra csak egyenrangú kapcsolatban lelhetünk
Aki szeretne boldogságban élni valakivel, annak meg kell tanulnia boldogan élni egyedül. Persze ne túl sokáig, és ne bezárt szívvel, mert hozzászokást eredményez, szomorú életstílussá válhat. Akik elég bátrak voltak az egyedülléthez is azokra kevésbé jellemző, hogy elsietnék a dolgokat, és ki tudják mondani a következő szavakat: készen állok, hajlandó vagyok, kíváncsi vagyok. Ezek nélkül nem lehet új párkapcsolatot kezdeni.
Az egyedüllétben elégedetten élni tudó ember megfelelő önismeretre tett szert, megtanult felelősséget vállalni a saját tetteiért, határokat húzni, emelt fővel nemet mondani, kilépni a méltatlan helyzetekből. Volt ideje gondolkodni azon, mire van szüksége, és főleg, hogy mire nincs.
A nehézségekből, csalódásokból elsajátította a leckét, és már képes azt mondani: az összetört szívnek értelme van, jelentősége van, ebből is megtanultam egy életleckét. Aki egyedül néz szembe a kihívásokkal, az óhatatlanul megerősödik, és később sem kényelmesedik bele a párkapcsolat komfortos, puha fészkébe, mint az, aki teljes ráutaltságban, passzív kiszolgáltatottságban, kikarózva éli életét. Egy boldog kapcsolat először önmagad fejlesztésében rejlik. A társad, aki örökre veled halad majd az úton, megérdemli hogy egy rendben lévő embert adj neki ajándékba.
Méltón csak úgy tudunk egymás mellett állni, ha egyenrangú társak vagyunk, akik önmagukban is életképesek. Csak az tudja önmagát szívvel-lélekkel, mélyen átadni, aki elért már egyfajta önállóságot és érzelmi függetlenséget. Csak az tud építő módon függő viszonyba kerülni a társával, aki a saját életét egyedül is irányítani tudja. Egy egyenrangú kapcsolódásban senki nem akarja a másikat bekebelezni, szabadon dönthetnek, ám maximálisan tiszteletben tartják a meghozott döntéseket, együtt fejlődnek, emelkednek, úton vannak. úgy próbálják közös életüket élni, hogy együtt többek legyenek, feljebb léphessenek önmaguknál, és így a legjobbat tudják kihozni egymásból. Támogató megjegyzésekkel, dicséretekkel, építő kritikákkal, pozitív visszacsatolásokkal, együtt fejlődve, kölcsönösen segítik egymást abban, hogy rátaláljanak ideális énjükre, ahelyett, hogy a képzeletükben élő illúziót próbálnák erővel, kétségbeesetten kifaragni a másikból.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez