Idő kell, amíg megtanuljuk, hogy az önbecsülés nem egyenlő az egoval. Az önbecsülés csendes, nyugodt magabiztosság, belső stabilitás, és a megingathatatlan tudat, hogy erősségeimet, és gyengeségeimet tárgyilagosan látom, ki tudok állni az érdekeimért, képes vagyok nemet mondani, és elsétálok onnan, ahol már semmi keresnivalóm.

Az önbecsülésem, az alap, a gerinc, a tartás, ami ha nincs, összecsuklok, összeomlok, és lehet rajtam bármilyen drága dizájner hacuka, csak szomorú, magányos, alaktalan madárijesztő leszek benne. Ha van önbecsülésem, akkor belső szépségem, békém, csendes magabiztosságom ragyog, akkor egy lepedőbe csavarva is gyönyörű leszek. Mindenkinek el kellene jutni erre a tudatossági szintre.

Időbe telik, mire végre látjuk a lényeget, hogy az emberi kapcsolatok tüzét táplálni kell, mert kihűlnek, mintha túl sokáig ülnénk egy kád simogató, forró vízben. Telik az idő, kihűl a víz, és mi vacogni, dideregni kezdünk, mint ahogyan kihűlt szívvel fázunk egy méltatlan kapcsolatban. Nem akarunk többé ott maradni, nem akarunk ilyen szintű testi és lelki diszkomfortot, igyekszünk kimászni a vízből. Már eszünk ágában sincs felmelegíteni újra, a helyszín reménytelenül kényelmetlen, nem melegít, nem simogat, nem lazít, és nem nyugtat többé. Így vagyunk mi ezzel. Mint a kirakós játékban, elfogynak a betűk, elfogy a szó, úgyis mind elcsépelt, időhúzó, szitkozódó, meddő vita, és a közöny lesz a halálcsókunk.

Azzal, ha saját lelkünket díszítgetjük, semmi rosszat nem teszünk. Mindenkinek meg kellene tanulnia önmagával szeretetben, szépségben, törődésben, sőt egészségesen önszerető luxusban élni, és nem dübörgő, hedonista külsőségeket villogtatva, hanem csak úgy egyszer igazán élni, és elfogadni önmagát. Nem megfelelni társadalmi konvencióknak, családi tradíciónak, hanem járni a saját, örömöt hozó utunkon, és nagy ívben tenni, mit gondolnak mások. Egyáltalán nem tragédia, ha magunknak veszünk virágot.

• önbecsülés önértékelés önszeretet párkapcsolat

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!