Ha valahol hibázol, mindenhol hibázol

Igyekszem állandóan ellenőrizni magam az úgynevezett megfigyelő szempontjából. Hiszem, hogy jót tesz a személyiség alakulásának, ha az ember képes külső szemlélőként tekint magára. Ilyenkor benne is van az ember a helyzetben, meg nincs is benne. Érzelmileg eltávolodik az eseményektől, és könnyebben átlépi az ember a határait, hamarabb engedi meg magának, hogy meglássa a hibáit, így hamarabb következik be a változás az életben.

Persze, van úgy, hogy ennek ellenére nem látom a fától az erdőt, és a barátaimat faggatom, hogy mondják meg mit csinálok rosszul, mit rontok el újra és újra. De ők mégiscsak igazi külső szemlélők, ha valaki, hát ők látják, mi a gond velem. Néha azonban ők is éppoly tanácstalanul állnak a helyzet előtt, mint én, s ilyenkor pontosan tudom, hogy nincs menekvés, nekem kell megtalálnom, hol a hiba a rendszerben. Én pedig összeszedem magam, minden feladatot félreteszek és arra koncentrálok, hogy meglássam, amit meg kell, s olykor válasz is érkezik. A múltkor például azt láttam meg, hogy az ember mindig önmagát adja, mindig ugyanazt a formáját hozza. Hiába van szó különböző életterületekről a megoldásokat mégiscsak ugyanabból az emberből, ugyanabból a személyiségből és eszköztárból vesszük. Így kénytelen voltam szembesülni az egyszerű ténnyel, hogy az ember mindig, az élet minden életterületén ugyanazokat a “típushibákat” követi el. Ugyanaz a személyiségünkből adódó hiányosság, vagy elégtelen látásmód dönti romba a projektet a magánéletünkben, mint a munkánkban, a hobbinkban, sportolás közben, vagy bárhol, ahol teljesítményt várunk magunktól, ahol végeredményt számolunk.

Én is ugyanazokat a hibákat követem az élet minden területén. Személyiségem arzenáljából mindig ugyanaz a hiányos, hibás elem hozza létre a problémát az élet minden területén. Ha valaki hajlamos a halogatásra (mint mondjuk én) ez a kényszere hozza kellemetlen helyzetekbe bármiről legyen is szó. Aki rosszul osztja be az idejét a magánéletében, az nagy valószínűséggel másutt is így jár el, és még hosszasan sorolhatnám. Persze ez a megállapítás nem újszerű! Rég bebizonyították valamelyik neves egyetemen, hogy az emberek képességei az élet minden területén egyformán működnek. Kiválasztottak egy csapat kiemelkedően tehetséges embert, hogy számukra teljesen új, addig ismeretlen terület feladatainak a megoldásában működjenek közre. Arra voltak kíváncsiak, hogy aki pl. tehetséges matematikus vagy biológius, az ugyanolyan eredményes tud-e lenni más területeken. Az eredmény önmagáért beszélt: aki ragyogó megoldó készséggel rendelkezik, az az élet minden területén ugyanolyan nagyszerűen oldja meg a feladatokat, legyen szó építészeti, orvostudományi vagy művészeti kérdésről. Nos, ez a megállapítás, úgy tűnik, mindannyiunkra igaz: érdemes tehát önvizsgálatot tartani!

Agatha Seymour

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!