Ha szerepet játszunk, nem látjuk meg egymást
Nem létezik olyan, hogy „szeretlek, ha...". Pedig mindannyiunkban ott lakozik, bújik a kimondatlan mondat, mellyel feltételeket szabnánk, sorolnánk elvárásainkat, és szép csendesen átformálnánk a másik embert. A valódi szeretet nem kötődik feltételekhez, nem ismeri a "ha" és a "de” kötőszavak spekulatív rendszerét, csupán egyet ismer: szeretlek és pont.
A szeretetnek valóban nincs feltétele, de a kapcsolatoknak igenis van. Egy szeretetkapcsolat feltétele, hogy mindketten önként, önzetlenül lerakjuk a másik ember elé azokat az értékeket, ami nélkül egyetlen emberi kapcsolat sem lehet működőképes: tisztelet, őszinteség, gondoskodás, hűség, együttérzés, figyelem, tapintatosság, a szeretet kimutatásának képessége.
Minden jól működő kapcsolatban léteznek elvek, énhatárok, kritériumok, íratlan szabályok. Ezek azonban nem a másik ember egyéniségén pusztító, irreális elvárások. Mert nem várhatom el, hogy lépjen ki önmagából, köszönjön el örökre kialakult világképétől, erkölcsi nézeteitől, hozott viselkedésmintáitól, és álljon előttem jelképesen meztelenül, magasra tartott karokkal, majd én felruházom nekem tetsző, új tulajdonságokkal, értékekkel az én elvárásaim szerint. Mindez lehetetlen. Ez a kapcsolat soha nem lesz képes érett érzéssé, társszerelemmé válni. Ott nem lesz spontaneitás, megnyugvás, őszinte mozdulatok, senki nem szemlél majd csodálattal, nem gyönyörködik tökéletlenségünkben, másmilyenségünkben, és senki nem szeret minket önmagunkért.
Nem létezik olyan, hogy „szeretlek, ha...". Pedig mindannyiunkban ott lakozik, bújik a kimondatlan mondat, mellyel feltételeket szabnánk, sorolnánk elvárásainkat, és szép csendesen átformálnánk a másik embert. A valódi szeretet azonban nem kötődik feltételekhez, nem ismeri a "ha" és a "de” kötőszavak spekulatív rendszerét, csupán egyet ismer: szeretlek és pont. Nem kell egészen más emberré válnom a társam kedvéért. Akkor csupán egy elérhetetlen ideált vetít rám, és kezeletlen fabábuként olyanná akar formálni, amilyennek ő a tökéletes társat elképzeli. A túlzott dominanciától egy idő után menekülni kell, egy ilyen kapcsolatban képtelenség kiteljesedni. Csak mert szeretem őt, nem kell olyanná válnia, amilyennek én akarom. Az erősségeit és gyengeségeit egyformán látom, és el is fogadom. Szeretem őt, mert ismerem. Ismerem, és mégis szeretem. Ha szerepet játszunk és maszkot hordunk, nem látjuk meg, nem ismerjük, és nem szeretjük egymást.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez