Ha nem kellek, felejts el, de ne bánts megint

Valamiért az élet keményen próbára tett. Veled. Hogy miért? Először is, mert eltűntél, kiléptél az életemből. Sikerült nagy nehezen, lassan, nagyon lassan elengednem téged. Ezerszer rágtam át magam azon, hogy mi, miért történt. Miért nem akartál? Miért nem adtál egy esélyt? Miért ígérgettél fűt, fát, ha aztán eldobtál, oly hirtelen?

Azon az estén, mielőtt kimondtad, hogy olyan, hogy mi, soha nem volt, és soha nem is lesz, ha tagadod is, de láttam valamit a szemedben. Éreztem, hogy akarsz engem, hogy vágysz rám, és tudtad, hogy én is akarlak téged, hogy őrülten vágyok rád, és, hogy mindketten eszeveszetten kívánjuk egymást. De, hogy jobban belém tudd döfni a kést, így inkább hűvösnek, és ridegnek mutatkoztál. Én pedig rád hagytam. Úgy gondoltam, ha te nem vállalod föl, ha még nem is vagy benne egészen biztos, mit is érzel, én még jobban, nem fogok megalázkodni. Így csendesen elváltunk, én pedig eltemettelek a vágyódásommal együtt irántad, a szívem leghátsó részébe. És ott is maradtál, egészen mostanáig…

Ugyanis, hosszú idő után, mondhatni a semmiből, egyszer csak megjelentél megint az életemben. Igaz csak pár percre, mert azóta megint köddé váltál, mint Petőfi, de el, kell, hogy mondjam, még ha nem is érdekel téged, sikerült megint jól felkavarnod bennem mindent. Nem tudom, mit akarsz tőlem, vagy akartál, nem tudom, mire ment ez ki, vagy megy valójában, nem tudok semmit, csak abban vagyok biztos, hogy fáj megint, amit csinálsz velem. Lehet, hogy annak idején hibát követtem el, lehet rosszul döntöttem, igen lehet megbántottalak, lehet, ha nem teszem azt meg, akkor minden másképp történik, de mindenki hibázik, senki sem tökéletes, és hidd el, meglett a következménye, mert ezerszer jobban megittam a levét, mint ahogy azt te valaha is gondolnád…

Tudom, hogy tudod, hogy a vonzalmam irántad soha nem tudtam igazán kitörölni…a mai napig. Ha rejtetten is, de mindig meglesz. Tudom, hogy te is vonzódsz hozzám, de azzal is tisztában vagyok, akármennyire is erős a vonzalom, ha engedek, tudom, megint szenvedni fogok. Mert, te nem engem akarsz…hanem csak egy éjszakát, hogy elmondhasd megint megkaptál, majd azzal a lendülettel el is tudj dobni, mint a kisgyerek a megunt játékát… Ezt pedig még egyszer nem szeretném, még akkor sem, ha ezzel megint el kell fojtanom a vonzódásom irántad. Inkább megteszem, csak kérlek… ha nem kellek, felejts el, de ne bánts megint…

További írások ITT

• érzelmek lélekhangok viszony viszonzatlan szerelem

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Mertain Lilla