Ha ez a négy dolog jelen van a mindennapokban, szinte biztos, hogy nem tart ki a szerelem
Miért nem elég a szerelem? Az érzelmi és fizikai közelség, az intimitás az, ami valójában összeköt bennünket a szeretetkapcsolatainkban. Szeretünk valakit, de egyre inkább nyugtalanít és fájó hiányérzetet hoz a felismerés, hogy együtt nem tapasztalhatjuk meg a bizalmat és az érzelmi biztonságot, amely a kapcsolatunk fejlődéséhez szükséges.
Érzelmi biztonságban lenni azt jelenti, hogy tudom: fontos vagyok, szerethető, alkalmas, törődnek velem, figyelnek rám, megérdemlem, hogy a társam a karjaiba zárjon. Nem kell félnem attól, hogy megbántanak, vagy megszégyenítenek.
Egy bizalmon és érzelmi biztonságon alapuló, védelmező kapcsolat azt jelenti, hogy azt adom, amire én magam vágyom. Csak akkor vagyok képes érzelmi biztonságot nyújtani, ha én magam is biztonságban vagyok, megkapom az értő figyelmet, elfogadást, megélem az ősbizalmat, a kiegyensúlyozottságot, a nyugalmat. A legfájóbb, legmélyebb vívódásainkról is képesek vagyunk beszélgetni egymással. A szerelem azonban kevés, ha nem jár együtt tudatossággal, megfelelő önismerettel, ezen belül érzelmi intelligenciával, kompromisszumkészséggel, szeretetalapú kommunikációval, lemondással, türelemmel, döntéssel, és összetartó szeretettel.
John Gottman házasságkutató és családterapeuta szerint árulkodó jelek mutatják, hogy kötelékünk szálai sérülni kezdenek, ami nagy valószínűséggel vezet majd a teljes elszakadáshoz, váláshoz, szakításhoz. Ezeket a jósló jeleket, melyeket Gottman az Apokalipszis négy lovasának nevezett el, mi magunk is felismerhetjük. Ezt a metaforát használja Gottman, ahogy leírja a párok veszekedés alatt megjelenő interakcióit és kommunikációs mintáit. Figyeljük meg, milyen mértékben van jelen ez a négy dolog kapcsolatunkban.
Sértegetés, kritizálás, szóbeli bántás. Ahhoz, hogy párkapcsolatunkban sikeresen jussunk túl egy krízisen, arra van szükség, hogy ne vagdalkozva, vádaskodva, hanem a szeretet nyelvén tudjunk kommunikálni egymással. Ha énállításokkal, megfelelően fogalmazzuk meg szükségleteinket, akkor végre igazán elindulhatunk egymás felé, megérthetjük a másik szempontjait, visszajelzést adhatunk és kaphatunk. Csupán a társam cselekedetét helytelenítem, és nem a személyében sértem meg, ez fontos különbség. A sértő szándékú kritika, verbális agresszió, személyeskedés, a másik érzékeny pontjainak állandó feszegetése persze, hogy feszültséghez, sértődéshez, beforduláshoz, eltávolodáshoz, érzelmi falakhoz vezet. (unalmas vagy, igénytelen vagy, figyelmetlen vagy) Így könnyen félresiklik a közlésünk, és csupán védekezést, passzivitást, vagy visszatámadást váltunk ki.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez