Ha a nő nem akar anya lenni...

A gyermek megérkezése minden kapcsolatban az első szakasz, a szenvedélyszerelem szelídülése után kerül szóba, miután lehull a rózsaszín szemüveg, és már nem a szenvedélyé, a kizárólagosságé, az egymásba olvadásé a főszerep. Kialakul a Mi- tudat, és nem egy pozitív tulajdonságokkal felruházott ideált látunk, melyben sok pozitív torzítás színezi a másikról alkotott képet, hanem valódi önmagáért szeretjük és értékeljük egymást. Senki nem tökéletes, mégis egymás szemében tökéletessé válunk, elfogadjuk egymás hibáit és hiányosságait, esendő emberként szeretjük és tiszteljük egymást. Azon túl, hogy a szerelmes szenvedély ugyanúgy jelen van, egy mély, szeretetteljes barátság és bajtársiasság is jellemzi kapcsolatunkat. A meghittség, az érzelmi biztonság, a kölcsönös elfogadás, az összecsiszolódás, a közös célok és jövőkép, az érzelmi kommunikáció, illetve a helyes konfliktuskezelés kialakítása után lenne érdemes és optimális a gyermekvállalásról gondolkodni. Egyébként ha a szeretet valódi, a felek biztonságban érzik magukat a kapcsolatban, ha hisznek a kapcsolatuk erejében, hogy meg tudják harcolni kríziseiket, akkor egyszerűen és spontán módon beérik a gyermek iránti vágy.

A nők szorongása sokszor a kapcsolattal való rejtett elégedetlenséggel állnak összefüggésben, félnek attól, hogy teljesen egyedül maradnak a gyerekkel. Egyáltalán nem bíznak abban, hogy a mellettük álló férfi képes a felnőtt felelősségvállalásra, a gondoskodásra, a valódi érzelmi jelenlétre és támogatásra.

A gyermek örökre megjelöl, és újabb szerepkörökkel gazdagít. Semmiképpen nem akar elvenni tőlünk bármit is, sokkal inkább szerepgazdagodást ad ajándékba, családdá válunk. A legnehezebb talán, hogy időben megtaláljuk egymás felé a visszautat, visszatérjünk a férfi-nő kapcsolatba, hogy újra lássuk egymásban a nőt és a férfit, a társat.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.