Lány: Mi van ha rájövünk vagy még rosszabb, csak az egyikőnk rájön, hogy ez nem az aminek hittük, és egyszer csak úgy érezzük és azt mondjuk, hogy ez nem szerelem, tévedtünk.
Lány:
Akkor mi lesz? Megmondjuk? Kimondjuk? És utána túléljük? Lesz még utána élet? És remény? És a fájdalom meddig tart? Örökre? Vagy csak egy ideig?
Férfi: Nem tudom, hogy mi lesz. Nem tudom, hogy mi lesz holnap, vagy azután, de nem is érdekel. Az én életemben, már annyi mindent túléltem. Az én életemben már annyiszor babrált ki velem a sors, hogy már-már természetes, hogy a jó dolgok sem tartanak örökké és persze a rosszak sem. Hányszor voltam már szerelmes, és elmúlt. Hányszor éreztem úgy, hogy imádnak, és csak én vagyok neki fontos, de nála is elmúlt. Hányszor éreztem az elválás fájdalmát minden keserűségével és elmúlt. Kapcsolataink, mint a főnix. Elégünk és hamvainkból újjászületünk.
Nem félek a holnaptól, mert nincs értelme. A mában hiszek. Abban, hogy most kell megélnem, ami van, amink van. Imádom. Élvezem minden percét a Veled töltött összes napnak, órának, percnek. Élvezem a felfedezés örömét, a hosszú beszélgetéseket, a közös sétákat, az apró gesztusokat, a nagy élményeket. Színes-szélesvásznú filmet pergetsz bennem, amelyek beleégnek az agyamba. Belevésődnek hosszú-hosszú időre, mert az az intenzitás, amellyel megéljük, az nem hagy nekünk mást. Ha egyszer vége szakad, akkor is itt marad velem ennek a Veled töltött időszaknak az összes mozzanata. A helyes pofid, a nőies alakod, a stílusod, a kedves bókjaid, a gyönyörű gondolataid, a mosolyod, a nevetésed, a szeretkezéseink. Kitörölhetetlen emlékek. Az enyémek. Nem veheti el senki. Több és jobb lettem Tőled, jó megélni ezt.
Nem aggódom. Ha véget ér egyszer, mi azt is szépen és stílusosan fogjuk csinálni. Lehet fájni is fog. De azt is meg akarom majd élni. Hogy végre nem közömbösen lépek tovább. De ez még odébb lesz érzésem szerint. Egyelőre ott vagyunk a rózsaszín Nirvánában, és semmi jele annak, hogy bármelyikünk is le akarná onnan rángatni a másikat. Éljünk a mának, élvezzük ki minden percét, mert a sors ritkán oly bőkezű, hogy egész életünkben kényeztet bennünket.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez