Ez a kijelentés gyakran elhagyja az ember száját, főleg, ha szerelmes, majd ezt követően jöhet a boldogító igen az oltár előtt, és kezdődik a holtomiglan-holtodiglan véget nem érő boldogsága. 

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren túl... Szóval így járt főhősünk is. Sajnos az idő múlásával a mézeshetek élményei távolinak, a házassága nyilvános vergődése ellenben egyre közelebbinek tűnt. A frusztráló érzés erősödött, a kérdés pedig egyre gyakrabban jelent meg lelki szemei előtt: „Ez a fej fog minden reggel ott heverni mellettem a párnán életem végéig?”

A válasszal együtt a felismerés is megszületett, áldozatként sodródott bele a konvencionális házasság kompromisszumaiba. Anno fogalma sem volt a párválasztásról, szinte vakrepülés közben talált rá a szerelem. Nem tehet a kialakult helyzetről, a jelenlegi élete pedig túl elfoglalt ahhoz, hogy foglalkozzon a boldogságával.

Így éldegélt még hosszan „a fejjel a mellette levő párnán”, és legalább a vágy, az öröm és a bensőséges boldogság érzése nem vonta el a figyelmét az elfoglalt életéről. Itt a vége, fuss el véle, itt a mese vége.

Bármilyen egyezés vagy hasonlóság a valósággal csupán a véletlen műve. Ha mégis lenne valami párhuzam, mit tennél?
Vitán felül áll, hogy az időben nem tudsz visszamenni, sőt, ha vissza tudnál, akkor is ezt az utat választanád, de a jelen minden pillanatában lehetőséged van, lehetőségetek van változtatni. Amennyiben beírod a célt a navigációba és letérsz az útról, azonnal felhangzik az „újratervezés”. Tedd te is ezt. Tegyétek ti is ezt. Ne fojtsd magadba a boldogtalanság érzését, kommunikáld a partnerednek lehetőleg megoldási javaslatokkal együtt. Biztosan van alternatív útvonal. Ha nincs, töröld a célt, és válassz másikat.

• férfiszemmel férfiszempont szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!