Férfias férfi, vagy puhány papucs?
Erőszakos, vagy férfias? Érzékeny lelkű, vagy töketlen? Lovagias, vagy szexista? Igazi férfi, vagy puhány paprikajancsi? Macsó, vagy öntudatos jellem, aki tudja mit akar? Szerencsére akadnak még férfiak ezen a planétán, akik pontosan tudják, hogy pillanatok alatt elmosódhatnak a fent említett viselkedésminták hajszálvékony határvonalai, és milyen könnyű átcsúszni egyikből a másikba.
Ők a Férfiak, így nagybetűvel, ami nem elcsépelt klísé, és nem kell a nőnek csendesen hajbókolni, behódoló alázattal körülugrálni őt, nem kell őt a „munkájává” tenni, ahhoz hogy a férfi férfinak érezhesse magát. Egy férfi legyen férfi, mondogatja a nő bőszen, miközben örömmel konstatálja, hogy a nemek között lassan véget ér a jelképes ökölharc, és végre bebizonyíthatja, ő pontosan ugyanolyan, mint a férfi, csak vaginája van. Érthető, hiszen évszázadok frusztrált elnyomása generációk csendje, férfi abszolutizmusa, és rákényszerített, idejét múlt sémák buzognak benne felháborodottan.
Hiszen neki is joga van választani, tanulni, dolgozni, szabadnak lenni, tetováltatni, szinglinek lenni, nadrágot hordani és végre nem keresztben ülni a lovon. Joga van karriert befutni, úgy hogy nem egy férfi farvizén küzdi fel magát, mert akkor semmit nem ér a női önmegvalósítás. Akkor a nő egzisztenciájának sajnos kétes eredete, és a magamfajta nő szemében nem sokat ér ez a learatott babér. Ha a nő tényleg emancipált, akkor minimum elvárás, hogy saját erejéből, férfi szponzoráció nélkül emelkedjen a nagyok közé, és csináljon így karriert. A nőnek ma mindenhez joga van, ez így szép és jó, joga van önmegvalósítani, örömteli szexet megélni, ahol nem a férfi diktál, hanem ő is dominálhat, végre érvényesítheti elnyomott vágyait. Való igaz, szinte mindenben lehetünk azonosak. De a nap végén, ki hajtja a fejét a másik mellkasára? A Férfi vagy a Nő?
A Férfiak egyébként imádják a Nőket. De tévedés ne essék, csak azokat a nőket, akikkel ők potensek lehetnek. Ugyanis a férfi hamar puhapöccsé válik, ha nem érezheti férfinak magát. Ez elég egyszerű, Mi mindent elintézünk a ház körül, simán téli abroncsot cserélünk, olajszintet mérünk, kihívjuk a redőnyöst, sőt még abba is bele ütjük az orrunkat, hány méter legyen a gurtni. Ez egyszer-kétszer elmegy, de hosszú távon? A férfi hol talál kapcsolódási pontot ebben a rendszerben? Sehol.
Tudom, nekünk, nőknek is meg kellett tanulni kizárólag önmagunkra számítani, mert nem segített senki, egyedül voltunk a gyerekkel, mint az ujjam. Ki intézkedjen, ki fúrjon tiplit a falba, ki javítsa meg a csöpögő csapokat, ki járjon végig barkács áruházakat 10 óra irodai munka után egy nyomorult szigetelőszalagért, és ki megy mindezek után az óvodába a gyerekért, ki varrja meg az elszakadt oviszsákot, és ki írja meg a prezit másnapra? Persze, hogy a nő. Ki más? A férfi, ha megszelídített, neki már csak Te kellesz. A Nő. Aki mindent meg tud csinálni saját maga, de Ő majd nem hagyja ezt neked. De ehhez engedned kell! Fontos a lovagiasság, és az, hogy hagyjuk a férfiakat udvariasnak, előzékenynek, gondoskodónak lenni. Hagyjuk, hogy óvjanak bennünket, és hogy megélhessék mellettünk: ők fizikailag erősebbnek lettek teremtve, és többnyire ők értenek jobban a gyakorlatias, műszaki témákhoz is.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez