Ezért olyan törékenyek a mai párkapcsolatok

A mai kapcsolatok többsége túl korán, és gyakran magyarázat nélkül, méltánytalanul drámaian ér véget. Ma nem megjavítjuk, hanem gyorsan lecseréljük. Gyakran önvédelemből tartjuk távol magunktól a szerelmet, és végül törött szívünkkel csak összetörjük másokét.Mindannyian közelségre, intimitásra vágyunk. Testünk vágyik az érintésre, a bennünk élő gyermek pedig érzelmi biztonságra, védelemre törekszik.

Ragaszkodnánk vigasztalhatatlanul, ugyanakkor hatásos lélekvédelmi rendszert építünk magunk köré. Láthatatlan demarkációs vonalat húzunk a privát zónánk elé, nem akarunk kitárulkozni, nem bontjuk le a külső burkot, nem fedjük fel sebezhető pontjainkat, mert lassan gyógyuló sebeket ejthet rajtunk a szerelem.

Végzetesen rettegünk attól, hogy elhagynak, nem kötődünk, nem nyílunk meg, és nem mutatjuk esendő arcunkat. Tudat alatt győzködjük magunkat, és indokokat sorakoztatunk fel a kapcsolat ellen, félünk attól, hogy túlságosan függeni kezdünk érzelmileg, anyagilag, szexuálisan, minden tekintetben beleragadunk a kiszolgáltatottság spiráljába.

A modern technika olyan közel hoz bennünket, hogy szinte alig kapunk levegőt. Túl sokan vagyunk, és mégis, reménytelenül magányosak. Óráról órára virtuálba varázsoljuk magunkat, ahol rengeteg „barátunk” van, de sosem láttuk még az arcukat, és nem hallottuk a hangjukat. Kevés a felelősség a vállakon, a randik az utolsó pillanatban lemondhatók, az állandó online jelenlét, a magunkkal hurcolt digitális tartozékok mind lehetővé teszik ezt. A lehetőségek tárháza végtelen, egy izgalmasabbnak ígérkező programért könnyedén lemondható, vagy áttolható egy napokkal előre egyeztetett találkozó. Majd összefutunk. Majd hívlak. Majd szólok, ha alkalmas. Talán. Nincs biztosíték, nincs biztonság, nincs bizonyosság. A közösségi média a kísértések és csábítások kifogyhatatlan tárházát hozta el életünkbe. Finom célozgatások, huncut, kétértelmű commentek ömlenek nap mint nap, és mindez tagadhatatlanul megnöveli az esélyét annak, hogy valaki elcsábuljon, másfelé induljon. Mert mint tudjuk, mindennek ellent lehet állni, csak a csábításnak nem. A sajnálatos, hamis illúzió mindig jelen van az életünkben: van a jelenleginél jobb és tökéletesebb kapcsolat. Így aztán tényleg kínkeservesen nehéz elköteleződni.

Nem vagyunk felkészülve, hogy kapcsolatainkban áldozatot hozzunk, kompromisszumot kössünk, vagy feltétel és elvárások nélkül szeressünk. Nem tudunk várni, mohón várjuk az összetartozás, a társszerelem komfortos állapotát, pedig alig ismerjük még egymást. Azt a biztonságot, érett párkapcsolati szakaszt keressük azonnal, amely csak idővel fejlődhet ki, mert ez az élet rendje. Nem állunk készen, és senki nem tanított meg minket az áldozathozatalra, a kompromisszumkészségre, és a feltétel nélküli szeretetre. Nem fektetünk energiát és időt a valós emberi kapcsolatainkba, nem hagyjuk, hogy a szeretet, és más emberi érzések fejlődjenek, növekedjenek, és virágba boruljanak, inkább idő előtt elengedjük idő előtt elengedjük, aki nem simul elvárásaink sablonjába.

1 / 2. oldal

Következő

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.