Sokan vélekednek úgy, hogy fura vagyok és kissé megközelíthetetlen. Hiába cáfolnám, ez pontosan így van. Az üvegbunkerem nem határ, sokkal inkább egy eszköz, egy lencse, hogy másképp lássam a dolgokat.

Én vagyok az, akit mindenki lát. Én vagyok az, akit csak azok ismernek, akikben igazán bízok. Én vagyok az is, akit csak saját magam ismerek igazán. Ezúton mutatkoznék be, én vagyok az, akit belibbenni látsz azon az ajtón. Aki minden szempárt magára vonzott. Akinek a mosolyát nem feleded majd. Akire mindig emlékezni fogsz.

Akiről majd pletykálsz, utálni fogod, amiért olyan, amilyen. Akit ha nem ismersz, nem fogsz érteni. Ahogy én vagyok az is, aki reggel mer kócosan, a kedvenc pizsamájában önmaga lenni. Aki imádja, ha nincs rajta smink és nem kell előadnia azt, ami nem is ő. Akit ha a véleményéről kérdezel, könyörtelenül fog észhez téríteni. Aki nem fél hangot adni annak, ami a szívét nyomja.

Aki tud igazán, tiszta szívből szeretni és adni, de mellette mindennél jobban utálni is, ha rossz fát tettél a tűzre. Aki esélyt ad arra, hogy kijavítsd, amit elrontottál, de ha ezt elhalasztod azt kéri, örökké felejtsd el a nevét. Aki nem szeret időt pocsékolni olyan dolgokra, amiben nem lát jövőt. Aki csöndet és nyugalmat fog adni, ha éppen arra van szükséged. Aki minden titkod szíve mélyén fog őrizni. Aki gondolkodás nélkül melléd áll, ha akár egy rossz szó hangzik el ellened.

Aki iszik veled, ha magad alatt vagy, de tudja mikor vegye ki a poharat a kezedből. Akire akkor is számíthatsz, ha a világ másik végén van.

• lélekhangok önismeret

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!