Eltűntél

Egészen addig féltem, amíg bele nem ölted minden szeretethiányod abba a másikba, aki ugyanolyan önző módon hitt neked, mint ahogy én szerettem volna. Utólag azt mondod, te szúrtad el. Megtörlöd a homlokod és látom rajtad a fásultságot. Hogy ha tudnád, se kezdenéd újra, mert a végén úgyis kisiklunk, mint a Celldömölk felé tartó 7:50-es, és akkor nem számít majd, hogy melyik oldalon maradt nyitva a könyv, mert úgyis elporlad az egész.

A kezed után nyúlnék, de végül nem teszem. Megköszörülöm a torkom, illedelmesen, és hátrébb lépek, mert túl sokat pusztítottunk. Magunk köré nézel és látom, hogy fáj, hogy tényleg nem akartad ezt, de jól eső bizsergéssel tölt el, hogy legalább érzel. Az ujjaid végéig fut ez az érzés, mindig mikor meglátsz, és mindig mikor felejteni szeretnél. Kiégtünk, tudod.

Elengedtelek, mert nem jól szerettél, és te elengedtél, hogy legalább picit megmaradjon a varázs. Lehet, hogy ezentúl csak egy futó ölelés leszel, egy érdektelen kérdés, de lehet, hogy a még mindig fájó pont a mondatom végén. Már nem számít.

Hét lakat alá rejtettelek...

• érzelmek lélekhangok szerelem vágyakozás

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Varga Emese