Egy nő ma akkor érzi igazán nőnek magát, ha nem kell mindig erősnek lennie

A nő ereje az nem más, mint az ő ragyogása, tartása, gerince, önazonossága, és ez nem arrogáns férfierő, ami messzire taszítja a női energiákra vágyó férfit. Az erő annyi, mint tisztában lenni az értékeinkkel, azzal, hogy nőnek lenni, női prioritások alapján vezetni az életet kiváltság, és mindez a kisugárzásunkon is érződik majd, mely magabiztossá és vonzóvá tesz.

Igazából egy férfinak mindig ezt az erőt kellene érzékelnie a nőben, ebbe beleszeretne, ezt imádná, és folyton azon igyekezne, hogy táplálja ezt az erőt, hogy a nő még inkább ragyogjon. Egy nőnek évődő intelligenciával, őszinte mosollyal, kisugárzásával és kiragyogó, nem tolakodó, arroganciába cseppet sem hajló hajló magabiztosságával mindig nyert ügye lesz.

De hiába harcol egy férfi figyelméért, ha az nem látja benne az erőt, nem őrül meg érte, nem fészkeli be magát az érzékeibe, nem ül jelképesen az ajtaja előtt napokon keresztül, nem megy ki az ajtón, nem mászik be az ablakon. Egyáltalán semmit nem fog tenni érte. Egy férfi is csak a méltóságot, az erőt, a tartást, a nehezen megszerezhetőt kutatja. Ha egy nő teljesen kifordította a lelkét, akkor az már túl sok, akkor menekülőre fogja. És ha egy nő mindenét feláldozva, és figyelmét kizárólag rá fókuszálva a karjaiba zuhan, akkor kibújik az ölelésből, köd előtte, köd mögötte. A hosszú távon működő párkapcsolatokban a férfinak az erőt, a gerincet, a tartást kell látnia a nőben.

A gerinc, a tartás, a női méltóság, a határozottság, az önazonos, magabiztos kisugárzás gyakran összemosódik az erős nő fogalmával. Valóban, ha párkapcsolat tánc lenne, akkor a modern nő úgy próbálna ebben a „táncban” vezetni, hogy közben ugyanúgy elvárja, vezetve legyen, miközben kimondva, vagy kimondatlanul ellenáll a lépéseknek. A férfi ölelésében megnyugodna, révbe érne már, elgyöngülne, és hagyná őt vezetni, rábízná magát, hiszen ő is ugyanúgy vágyik egy inspiráló szeretetkapcsolatra. Mégsem adja át az irányítást, nem tud kilépni amazonszerepéből.

1 / 2. oldal

Következő

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.