Egy ízig-vérig nő életszabályai

A mai modern világ elvárásokat kényszerít a nőkre, akik fogcsikorgatva próbálnak minden szerepükben megfelelni. A női energiák érezhetően gyengülnek, és a ránk zúduló agyonretusált nőideál csak még inkább összezavar, és valódi azonosulásra méltatlan. A mai nők elfelejtenek spontán, ösztönösen nők maradni.

A férfiak pedig egyre inkább érzik a kellemetlen, fullasztó jelenséget, miszerint a modern kor nőies tulajdonságokkal felvértezett, metroszexuális teremtményekké változtatja őket, a női férfi szerepek összemosódni látszanak, mely tényt valójában mindkét nem boldogtalanul fogadja. A nő feszült, frusztrált, magányos, és arrogáns. A férfinek pedig merevedési zavara van, depressziós, önértékelési zavarokkal küzd. A nők manapság olyan ideált képzelnek el maguknak, aki nem létezik.

A macsót hamar leszoktatjuk az „arcoskodásról”, mert hiszen kikérjük magunknak, velünk ne legyen agresszív senki, sem verbálisan, sem pedig fizikailag. Megszelídítjük, és megtanítjuk mosogatni, zoknit mosni, és egyéb házimunkát végezni, mert mi is dolgozunk, karriert csinálunk, önmegvalósítunk, munkánkban fontosak és elismertek vagyunk, szükség van ránk. Miután nyertünk egy kedves, segítőkész, gondoskodó, házimunkában is segédkező férfit, hirtelen már nem lesz olyan vonzó, férfiatlannak, puhánynak tituláljuk. A mai férfi legyen kedves, de várjunk csak, ne túlságosan, mert az unalmas. Legyen mindig jelen a vibráló izgalom, bizonytalanság, keménység. Vagy mégsem? A macsó jegyek mégse törjenek utat, attól csak szenvedünk, és érzelmi bizonytalanságban toporgunk.

Tagadjuk, vagy sem, a nő három területen kell, hogy helyt álljon. Legyen az életben érdekes, értékes izgalmas, szerethető személyiség, a konyhában virtuóz, az ágyban pedig fantáziadús utcasarkok rongya. Manapság nehéz mindezen elvárásoknak megfelelni, és felhőtlenül megélni, élvezni a nőiességet, mégis van néhány életszabály, mellyel erős gerincet, női tartást építhetünk. Önbizalmat, büszkeséget, önbecsülést, hogy ne váljunk szeretetkoldusokká, szegény érzelmi éhenkórászokká, akik rettegnek a magánytól, ezért végsőkig prostituálódnak egy kis figyelem, és szeretetadagért.

Az igazi nő nem hajszolja a boldogságot, és egy pillanatig sem hiszi, hogy kizárólag a férfi ragyogtatja a nőt. Nem kémleli folyamatosan a jövő horizontját, miközben elcammog mellette a jelen, hanem mának él, és ha élete filmje kissé szomorkás, fekete-fehér, akkor is tudja, hogy egyszer eljön az ő ideje. Vannak konkrét tervei, de a szótárából hiányzik a „majd akkor, ha…” kezdetű kifejezések. Nem felejt el a pillanatnak élni, nem halogat, nem csapja be önmagát. Majd akkor, ha lefogytam öt kilót, majd ha lesz férjem… Egy önmagával elégedett, ízig-vérig nő nem fecséreli az idejét fölösleges képzelgésekre. Miért is tenné? Csak a most van, és csak a ma.

1 / 2. oldal

Következő

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.