Egy igazi családban mindenki figyelmes

Hajlamosak a nők arra, hogy a családban a legutolsó helyre sorolják magukat. Felelősséget vállalnak a férjükért, a gyerekükért, a háztartásért, s közben észrevétlenül megfeledkeznek magukról. Teszik a dolgukat szinte gondolkodás nélkül - a sok tennivaló nem is hagy rá időt.

S a folyamatos elfoglaltság mellett csak kivételes esetekben tűnik fel, hogy mivel önmagukat az utolsó helyre sorolják a családi hierarchiában, automatikusan a család többi tagjának a fejében is az utolsó helyre kerülnek - amiért aztán nem hibáztathatnak senkit – mert ha egyszer ők maguk is így gondolják. Persze mindez általában nem tudatos folyamat eredménye. Egyszerűen csak így alakulnak a dolgok, s ritkán következik be az a fordulópont, amikor a nő úgy dönt, hogy neki is épp annyi türelem, figyelem és pihenésre való idő jár, mint a családban mindenki másnak. Az egyik barátnőm hívta fel a gyereke és a férje figyelmét arra, hogy egy családban mindenkinek egyforma jogai és kötelességei vannak. A vásárlásból ment haza a gyerekével, s mikor kiszálltak az autóból megkérte a gyerekét, hogy vegye ki a csomagtartóból azt a kis tornaeszközt, amit vett magának, s ami a gyereke iskolatáskája mellett feküdt a csomagtartóban. Mikor felértek látta a barátnőm, hogy az iskolatáska sikeresen kikerült a csomagtartóból, ám az ő torna eszköze bent maradt. Semmi gond – mesélte nekem – mondtam a gyerekemnek, hogy legközelebb nekem is ennyire lesznek majd fontosak az ő igényei.

Figyelni kezdte otthon az eseményeket, és azt vette észre, hogy a család többi tagja következetesen nem veszi figylembe az igényeit. Nem arról volt szó, hogy mindenki olyannyira le volt terhelve, hogy sem ideje, sem ereje, sem figyelme nem jutott az ő dolgaira, hanem az, hogy ez volt az elfogadott eljárás a családban. Próbálta megtalálni az időpontot a múltban, amikor az arányok eltolódtak és a folyamat rossz irányt vett, de nem találta. Valamilyen kiszolgáltatott helyzetben történhetett, mikor a gyerekük megszületett, de nem volt benne biztos. Csak az látszott világosan, hogy nem megfelelő a feladatok leosztása a családban. Szerencsére nem tartott sokáig és ellenkezésbe sem ütközött az elképzelése, hogy egy újfajta egyensúlyt hozzon létre otthon. - Mindenki megértette, hogy egy igazi családban mindenki egyformán figyelmes a másikkal – mondta – s azt is, hogy nem nagy dolgon kellett változtatni, csupán szemléletet kellett váltani, és innentől kezdve minden ment a maga rendezett, igazi útján. Persze néhányszor figyelmeztetni kellett a férjemet és a gyerekemet, ha megfeledkekztek az új rendszerről, de ha tényleg fontos mindenki, akkor az ember igenis veszi a fáradságot, hogy változzon, hogy változtasson a szokásain.

Agatha Seymour

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!