A te dolgod, hogy nekem jó legyen. A te dolgod, hogy megold a problémáimat. Egy érzelmileg éretlen társ nem mondja ki ezeket a mondatokat, mégis minden megnyilvánulása, reakciója ezt üzeni.

Gyakran erre a kimondatlan igényre a másik úgy próbál reagálni, hogy a hátára veszi ezt a feladatot, és megpróbál teljesíteni, de hosszú távon iszonyatosan fárasztó, mert olyan mintha lenne egy szép, kibélelt szerelemkalitkánk, ahol másik mást sem csinál, mint folyamatosan etetésre tartja a száját, és mindent, testi, lelki, anyagi, érzelmi, szexuális komfortját a társától várja. Mintha még mindig a magzati létben leledzene, ahol van egy jelképes lelki köldökzsinór, melyen keresztül finom, tápláló, kalóriadús szerelem áramlik. Egy éretlen személyiség ebben a komfortos, gyermeki kiszolgáltatottságban a másik ember nélkül lezuhan, mert ő a védőhálója az élethez.

Mivel érzelmi érése elakadt, még mindig egy csecsemő, gyermekember, aki kér, követel, képtelen az empátiára, figyelmet adni, áldozatot hozni a másikért. A kapcsolatban nem alakul ki az adok-kapok egyensúly, a folyó és a part egyensúlyának metaforája. Az érzelmileg éretlen ember mindig part akar lenni, elvárja, hogy a folyó hűsítse, tegye komfortossá számára a létezést ebben a nagy passzív mozdulatlanságban, a folyó pedig legyen dinamikus, kreatív, gondoskodó, vigyázó, tegye csak a dolgát.

Az érzelmi „izmosodás”, érés miért várat magára? A párkapcsolati éretlenségre utaló viselkedésminták a gyerekkorunkból származnak, ott a szüleinkkel való kapcsolatunkban kellett törést átélnünk, ami máig tartó hiányt okoz. Szenvedünk a szeretet, a figyelem, vagy a gondoskodás hiányától, és most titokban abban reménykedünk, hogy talán valaki odakint „megment”, tőle megkaphatjuk az alkalmasság, a szerethetőség érzését, és az új kapcsolat majd emocionális űröket tapaszt be.  A társad azonban nem az érzelmi komfortod kizárólagos elhozója, szeretettankod folytonos újra töltője, de nem is a pszichológusod. Érett, kiteljesedett, szárnyaló párkapcsolatra vágyunk, miközben húzzuk, vonszoljuk elvárásaink, sérült önbecsülésünk, túlfejlett egonk, és érzelmi éretlenségünk súlyos csomagját. Az érett szerelem biztonsága kellene, ahol nincs játszma, taktikázás, kontroll, vagy hatalmi harcok. Egy érett szerelem épít és nem rombol.

A múlt megérthető, és szinte mindig segítséggel feldolgozható. Úgy érzem, kimondhatjuk: a mai párkapcsolatok nagy része nem nő fel, nem képes átlépdelni a fejlődési szakaszokon, Nem tud érett, érzéssé, társzerelemmé válni, gyakran véget érnek, mielőtt igazán elkezdődtek volna. Miért?

Még mindig az ÉN-ben es nem a MI-ben gondolkodsz

Nem olyan könnyű egycsapásra MI-ben gondolkodni. Átállítani a fejben a kapcsolót egyfajta társidentitásra, megszokni a tudatot, hogy egy másik ember folyton ott van, jelen van, és vele minduntalan relációba kerülünk. Féltjük önmagunkat, mindez az énhatárainkat feszegeti, vajon vele feladhatjuk független identitásunkat? Ezek normális érzések a kapcsolatok kezdeti szakaszában, de az elmélyüléssel, kötődéssel, a bizalom szilárdulásával ezek a megélések változnak, és észrevétlenül megtanuljuk a többesszám használatát.

Harmadik fél bevonása a vitákba

Éretlen párkapcsolatra utal, ha konfliktus esetén nem működünk csapatként, és soha nem beszéljük át a problémáinkat, hanem egy harmadik félhez (pl. közös baráthoz, szülőhöz) rohanunk tanácsért, megerősítésért, és a veszekedés minden részletébe beavatjuk, természetesen a mi szemszögünkből. A konfliktusok ügyes vagy ügyetlen kezelése kettőnkön áll, vagy bukik, és valójában ez dönti el kapcsolatunk sorsát. Konfliktus nélkül nincs boldog párkapcsolat, és ahol semmilyen összetűzés nincs, ott egyikünk feladta önmagát.

• éretlen érett szerelem érzelmi érés párkapcsolat

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!