Ez a hajóroncs a FÖLDKÖZI-TENGER emberkereskedelméről beszél
2019-ben a máltai Gozo szigethez közel egy merülőrobot 126 méter mélyről egy 16. századi hajóroncs képeit küldi fel, hogy aztán évekkel később elindulhasson az a látványos víz alatti expedíció, amely most új fényt vet a Földközi-tenger egyik legsötétebb korszakára. Mint kiderült, az elsüllyedt lelet annak a világnak a nyomait őrzi, amelyben a fosztogatás, az üzlet és a rabszolga-kereskedelem szorosan összefonódott.
A kutatást Timmy Gambin máltai tengeri régész, a Máltai Egyetem professzora vezeti – a térség egyik legismertebb víz alatti örökségkutató szakembere, aki pályafutása során számos mediterrán roncs feltárásában vett részt. Már az első szonárfelvételek figyelemre méltó részleteket árulnak el: két korabeli horgony, ágyúk, ágyúgolyók és egy jelentős kerámiarakomány rajzolódik ki a tengerfenéken. Gambin szerint a hajó egyértelműen abból az időszakból származhat, amikor Málta a korzártevékenység egyik központja volt.
Mit árul el a lelet?
A roncs a romantikus kalóztörténetek helyett kézzelfogható bizonyítékokat szolgáltat a 16–17. századi mediterráneumról. A korszak tengeri konfliktusait a törvényen kívüli fosztogatók mellett a korzárok is alakították, akik gyakran uralkodói felhatalmazással támadtak meg ellenségesnek vélt hajókat, lefoglalhatták azok rakományát, foglyokat ejthettek, és a zsákmányt értékesíthették. Tehát az erőszak jelentős része jogi keretek között zajlott, így kalóz és korzár között a különbséget sokszor mindössze annyi jelentette a gyakorlatban, hogy utóbbi jogi felhatalmazással tette ugyanazt, amit az előbbi is megtett.
A feltárt hajó rakománya a korszak kereskedelmének mozgó értekeire is rávilágít. A fegyverek mellett kiváló minőségű kerámiákat találtak, amelyek nyilvánvalóan nem a legénység mindennapjait szolgálták, sokkal inkább a kor tehetősebb rétegeinek igényeit elégíthették ki, vagyis jelentős kereskedelmi értéket képviseltek. A legértékesebb „rakomány” azonban sok esetben maga az ember volt. A foglyul ejtett férfiakat, nőket és gyermekeket rendszeresen adták-vették, váltságdíjért tartották fogva, vagy gályarabságra kényszerítették – ez akkoriban nem peremjelenség, hanem a gazdaságot működtető rendszer volt, amely a Földközi-tenger mindkét partján valóságos fenyegetést jelentett. (Gondoljunk csak Balthasar Stürmer történetére, aki egy német kereskedő fiaként keresztény korzárhajóra szegődött, később azonban oszmán fogságba esett, Észak-Afrikában eladták, majd gályarabként láncolták meg.)
A kutatók szerint a most vizsgált maradvány jól példázza, milyen célpontokat kerestek a 16. században a korzárok. Az ilyen hajók ugyanis egyszerre szállítottak értékes kereskedelmi árukat és fogságba ejthető utasokat. Gambin ennél is tovább megy: lehetséges forgatókönyvként azt sem zárja ki, hogy a rakománynak egy része eleve „emberi rakomány” volt.
A feltárás egyik legmeglepőbb tanulsága ugyanakkor levéltári forrásokból rajzolódik ki. A dokumentumok szerint a korzárvállalkozások hasznából nem kizárólag hajótulajdonosok, kereskedők vagy katonák részesültek. Máltai iratok arra utalnak, hogy vallási közösségek is kapcsolatba kerülhettek a rendszerrel, és profitálhattak annak működéséből. Az egyik dokumentum például egy Mustafa nevű rabszolga nyilvános árverését rögzíti. Az ilyen források arra utalnak, hogy a korzárvállalkozásokba vallási közösségek is befektethettek. Erről és a kutatás nyomán feltárt további újdonságokról szól A Földközi-tenger kalózai című dokumentumfilm, amit itthon a Viasat History történelmi csatorna vetít magyar nyelven, június 12-én pénteken 21 órától.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez