Dr. Csernus Imre: A fájdalom arcai
Nem mindegy, hogy az ember hogyan alszik el. Azonnal, vagy forgolódva, nyugodtan, vagy gyötrelmekkel telve… Nem mindegy, hogy a tükörben mit látunk esténként. Mosolyt, vagy gyűrött, szomorú tekintetet…
Semmi sem mindegy.
Előadásokat olvasunk, közvetlen hangnemben, a megszokott jókor jó helyre irányuló ütésekkel, és ébresztőt hallunk, mert csak akkor leszünk képesek mosolyogni, ha képesek vagyunk arra a csodára, vagy útra, amit bátran hívhatunk őszinteségnek.
Amúgy a világ legbrutálisabb dolga.
És a legszebb, ha egyszer megtaláljuk.
Aki tudja, milyen boldognak lenni, úgy élni, hogy igenis el merjük mondani a másiknak, ha valami bánt, és közösen találunk megoldást, annak könnyű lesz álomra hajtania a fejét. És nagy valószínűséggel nem is lesz egyedül, és nem csupán támaszt, hanem társat talál.
Minden egyes mondat, minden előadás ajánlat, amelyre vagy rálépünk, vagy nem. Semmi sem kötelező, ahogyan itt, úgy az életben sem egy bizonyos idő után, amit önként töltünk különféle börtönökben…
Titkok, őszinte szavak, és poklok, amelyet éppen úgy el lehet kerülni, vagy legalábbis szembenézni önmagunkkal első lépésben, amit leírni ugyan nagyon könnyű, megtenni azt már egészen más kategória.
Nem mindegy, hogy merünk-e változtatni, és belátni, hol hibáztunk.
Nem mindegy, hogy képesek vagyunk-e szembenézni a félelmeinkkel.
Nem mindegy, hogy képesek vagyunk-e akár óriási fájdalmak árán is megtalálni a boldogságot.
Recept természetesen nincsen.
Megoldások igen.
Ehhez azonban óriási bátorságra, és minden tekintetben felnőtt emberekre van szükség.
És mosolyra.
Ugyanis létezik olyan állapot, amikor minden egyben van.
Dr Csernust idézve:
„Nyugalom. Béke. Mosoly. Tartás. Gerinc. Ezt fogja elérni az, aki meri megmérettetni önmagát.”
Bokros László
folyt. köv.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez