Folytatom az előző témát, ugyanis jogos a kérdés, hogy hol vannak az igazi példák, akiktől tanulhatunk utunk során. Előszőr is szeretném tisztázni a motiváció fogalmát, jelentését. Így szól: "Cselekvésre késztető tényező, amely növeli a személy hajlandóságát és észszerű ok lesz neki arra, hogy megtegyen egy elvárt cselekvést vagy engedelmeskedjen egy utasításnak. Ez a hajlandóságot kiváltó tényező egymást követő lépcsőfokokként helyezkedik el egy skálán. Lehet negatív, és pozitív."

Világosan megfogalmazva, mindenkiben ott van az a cél, vágy, álom, szükséglet, amiért mindennap teszi a dolgát. Természetesen van, hogy ezek nagyon mélyen vannak, megeshet az is, hogy a személy magának sem tudja bevallani, képtelen felszínre hozni, és csak sodródik az árral. Azt kellene magunkban tisztázni, hogy igazából nagyon egyedül vagyunk! Nem menthet meg senki, nem varázsolhat el egy pálcával, nem tud a helyedben lenni, és érezni azt, amit te! (EZÉRT VANNAK A SZAKEMBEREK, akik valóban tudnak neked segíteni, érdemesebb őket választani, hiszen, ha fáj valamid, akkor is az orvoshoz mész, és nem az ismerősödhöz.) A sok „motiváló” poszt, csak összezavar, mert annyira tele szalad az ember feje a sok tanáccsal, a sok különböző embertől, hogy semmit sem hal magából. Az energiák másokból jönnek, és egyáltalán nem a saját tüze akar fellángolni! Elterjedt „szakma” lett, ez a „dr. motiváló tanácsadó”, csak sajnos nem épül rá rendes tudás és oktatás. Mert attól, hogy rendbe tetted az életedet, még nem jogosít fel arra, hogy más életét is „kézbe” vedd. 

Annyira vágytam arra, hogy elkezdjen nőni a bevételem, hogy elkezdhessek utazni, hogy szabad lehessek, hogy folyton az folyt le bennem, mit kéne tennem, miben vagyok jó, mik az ötleteim, mivel tudok gyors sikerhez jutni, sok pénzhez. (Ez amúgy egy nem rossz dolog, csak amikor már görcsölsz, külső ingerek miatt, az tesz rosszat.) Kétségbe estem, mert nem tudtam a válaszokat, és zavart, hogy huszonpárévesen itt tartok, miközben olyan emberek is léteznek, akik eddigre már milliomosok. Azt akartam, hogy velem is ez legyen, és hibáztattam mindent, mindenkit, elkezdtem őket utánozni, de valahogy belül csak nyomasztott. Megmondjam miért? Mert teljesen másnak látom magam, mint ők. Nem jobbnak, vagy rosszabbnak, csak annyi, hogy miért kéne ugyan azt tennem, és ugyanúgy viselkednem, mint azoknak előttem. A sikernek ára van, igen. A sikerért dolgozni kell, igen. Viszont nem vagyok kevesebb azért, mert nem milliókat keresek, vagy mert nincsenek luxusutazásaim, luxusházam, kiegészítőim. Nem kell ugyanúgy élnem, mert a siker nem csak ezt jelenti. Nem kell rájuk figyelnem pont ezért, mert egyszerűen annyira ők akartam lenni, hogy közben elfelejtettem én lenni. Ne értsetek félre, tiszteletem elöttük, és tudom, hogy évek alatt, sok bukásból lettek valakik. Nem kettő perc alatt, viszont sajnos legtöbb ember ezt látja, már csak a jólétet, és ezért esnek csapdába, ezért feledkeznek meg magukról. Itt jön a következő lényeges pont: Hiába mondjátok el, hogy sok munka, egyszerűen az azonnali dolgokért vannak oda az emberek, és mivel legtöbb esetben csak a fényűzést látják, elkeserednek és feladják.

Ha nem vagy politikus vagy prominens személy, és a pénzedet nem reklámokból keresed, akkor ne foglalkozz az internetes „hírneveddel”. Hagyd a fenébe a lájkolást. Ne googlézd meg magadat, és ne kuncsorogj az elismerésért. Ahelyett, hogy ezekkel foglalkoznál, fordítsd idődet valami hasznosra, csinálj olyan dolgokat, amelyek után bátran tükörbe tudsz nézni. Magadnak csináld, nem kell bizonyítanod másnak.

Ez NEM a sikeres emberek hibája, vagy azoknak, akik segíteni akarnak, hanem a sok külső inger, a média csapdája. Nem állunk meg boldognak lenni egy csodaszép helyen, egy csodaszép fának dőlve, hanem egy jachton akarunk koktélt szürcsölni. De legtöbbször mégis a fának dőlve marad, viszont könnyekkel az arcodon, és nem mosollyal az ajkadon. Hiszek abban, hogy vannak igazi tanítók, és azokat akkor kapjuk, ha készen állunk. Nem az interneten fogják az arcodba mondani, és nem jellemző, hogy a facen vagy instán fogsz róluk először hallani. Ők máshol találhatóak. Ők valósak, és hitelesek. Személyesek. Előszőr ismerd meg a szívüket és aztán olvass tőlük a neten, én így szoktam. Számomra nagyon fontos a bizalmi híd, ezért olyanokra hallgatok, akik előtte „bizonyítottak” valamit, és nem csak követő tábort gyűjtenek. Viszont feléjük alázattal fordulok, és nem akarok semmit sem jobban tudni helyettük. Van és volt pár ilyen az életemben, és lesz is még. Hálás vagyok értük. Szóval léteznek „guruk”, nem csak szellemek, nagyon is valósak.

Ami nagyon szokott még fájni, hogy az egészséges életmódból többek divatot csináltak, és az edzésekből is. Egyáltalán nem azért mutatják meg magukat, hogy min és hogyan mennek keresztül, példát mutatva, hanem helyette a tükörbe mutogatják a seggüket, és csücsörítenek a kamerába. Mindenki csirkemellen és halon, zöldségeken akar élni. Ez már egyáltalán nem az egészségről szól. Nem lehet mindenkit megbélyegezni így-főleg nem látatlanul. Ha netán meg ez a munkád, normálisan mutasd azt a példát, mert emberek élete van a te kezedben, a te kis közösségi felületeiden. Ne légy divat, legyél IGAZI TANÍTÓ. Olyan, akiről az átlag nem hall, csak az átlagon felüli. Légy ott csendben, ezreknek, de ne felhajtásból, csak szívből. Légy ott csendben, és ezzel leszel te más, ezzel leszel te a „guru.

• guru spirituális

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!