Bocsáss meg igazán

Mit jelent megbocsátani? Ez is valami olyasmi, amit az emberek alaposan elfelejtettek. Mint megszelídíteni, érdek nélkül kapcsolatokat teremteni, és a nemkívánatos emlékeket szándékosan hátrahagyni.

Megbocsátani egyszerűbb, mint gondolnánk. Csak leülünk és elkezdjük kiszedegetni a töviseket a szívünkből, pontosan úgy, ahogyan a ruhánkba ragadt szamárkórót választjuk le egyenként magunkról. Bár kissé hosszadalmas és időigényes művelet, nagyon is megéri a fáradságot, csak döntés kérdése az egész, nem hordozom, nem cipelem többé a haragomat. Megbocsátani úgy kell, mintha poros úton haladnál, és mélyre süppedne benne a cipőd.

Egyedül csak arra figyelsz, mi van a szemed előtt, és mit ölel át a tekinteted, nem tekintesz vissza, hogyan mosódik el egyre inkább a lábad nyoma a porban. Kit érdekel? Azt az utat már végigjártad. A természet majd megoldja, rehabilitálja a környezetet, lesznek rajta majd új lábnyomok, melyek majd újra ugyanúgy elmosódnak. Senki nem tudja így sem, hogy valaha azon az úton jártál. Nem jelzik emléktáblák a néhai jelenlétedet, egy vagy már a sok közül, akik azon az úton poroszkáltak. Miért is kellene emlékezned? Miért kell megjegyezned az útvonalat? Miért kell onnan arcokat őrizned, vagy nemkívánatos emlékeket cipelned? Nincs értelme telepakolni a hátizsákot bűnbocsátó cédulákkal, hiszen az út végén nem lesz már, aki kiváltja azokat.

Megbocsátani ugyanazt jelenti, mint önként elhúzni a felejtés paravánját, és csak abban gondolkodni, a mai naptól mit tesz értem a másik. A múlt botlásainak lábnyomát régen újra belepte az ösvény pora, lássuk most inkább, mit mutat magából a jelen és mit rejteget a jövő díszcsomagolása. Aki tudatos elengedésre törekszik, annak sokkal könnyebb a megbocsátás is. A megbocsátás erényét azonban nem kötelező minden áron gyakorolni. Előfordul, hogy bár a sérelmek tudatos elengedésére törekszel, mégsem vagy képes megbocsátani. Ilyenkor nincs többé dolgod azzal az emberrel, útjaitok végleg kettéváltak, le kell vedlened a múlt elhasznált kígyóbőrét, ez sokszor egyetlen pillanat, amíg el nem köszönsz, és hátat nem fordítasz.

1 / 2. oldal

Következő

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.