„Nem hiszek abban, hogy jogom van sorba állni a segélyért, de nincs jogom sorba állni a munkáért.” 2020. július 14-én, 46 éves korában Cserdi polgármestere, Bogdán László elhunyt. Felakasztotta magát, vagyis saját kezűleg vetett végett az életének.

Bogdán László még gyerekkorában költözött családjával Cserdibe. Szegény cigány családban nőtt fel, apja bányászként-, anyukája pedig tanítóként dolgozott. 1988-ban elvégezte az általános iskolát, viszont anyagi okok miatt képtelenség lett volna továbbtanulnia. Mégis, polgármesterként három év alatt a pokolból, a teljes széteséstől sikerült kirántania ezt a községet…

Cserdi a történelem során magyar lakta falu volt; mára a roma nemzetiség alkotja a közel 400 fős lakosság többségét. Cserdi két utcából álló tipikus baranyai kistelepülés, ahol régebben minden naposak voltak az etnikai feszültségek, a bűncselekmények és a munkanélküliség. Bogdán mintafalut csinált Cserdiből: az ellentétek kibékítésével, a közösség újjászervezésével, a gazdaságuk lehetőségeinek kihasználásával olyan szinten, hogy a munkanélküliség gyakorlatilag meg is szűnt. Újított, odafigyelt, változtatott, és nem volt elfogult senkivel sem. Ha az emberek jót csináltak, megdicsérte. Ha elrontottak valamit, akkor annak is hangot adott, és nem fogta vissza magát. Arra igyekezett ránevelni az embereket, hogy mindenki mindenkiért és mindenért felelős: ha csinálsz valamit, bármit, azért igenis felelősséget kell vállalnod. Mindent megtett, kiállt és harcolt az övéiért: Roma polgárjogi aktivista.

Látszólag sikeres ember, aki képes volt cselekedni és nem csak Cserdit jobbá tenni, hanem a lakosait is. Látszólag egy tiszta ember, akinek lehet, hogy voltak hibái és rossz döntései, (mellesleg kinek nincsenek), de amit elért például ezzel a kis Baranya megyei községgel, az vitathatatlan. Benedek Tibor halálánál megfordult a Föld, Bogdán Lászlónál pedig teljesen át is fordult, kicsit elhagyva a saját pályáját. Amióta megtudtam a hírt, hogy elhunyt, azóta sokkos állapotban lélegzem: nem tudnám megmondani, hogy miért, egyszerűen csak érzem a mellkasomban, a belsőmben a hiányt, az ürességet, az érthetetlenséget. Nem így, és nem most kellett volna ennek történnie, ezt is érzem.

Az öngyilkosság nem betegség. Az öngyilkosság egy rossz és sötét pillanat, egy betegség hozadéka. Ki van téve a mentális egészségnek. A depresszió például nem játék, és nem múlik el egy gyógyszerrel pár nap alatt, mint az influenza. A szorongás és a poszttraumás stressz is kiválthatja az öngyilkosság gondolatát. Drog-, vagy alkohol okozta zavarok, illetve a függőség mibenléte úgyszintén. Lehet, hogy fel se fedezted magadban a bipoláris zavart, a vissza-visszatérő szorongást, vagy a túlságosan összegyűlt stresszt egy adott időszakban, de attól az még benned van és folyamatosan dolgozik.  

Az öngyilkosság, a depresszió, a stressz nem válogat. Ha a családunkban visszamenőleg volt hajlam valamilyen mentális egészségű problémára, akkor nagyobb a valószínűsége, hogy bennünk is megtalálható.

• depresszió nekrológ öngyilkosság

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!