Az öngondoskodásnak remek a marketingje. Illatos gyertya, bolyhos köntös, egy csésze tea, amelyet valamilyen rejtélyes okból mindig két kézzel kell fogni. A képeken senkit nem zavar meg a futár, nem pittyeg a telefon, és nem jut eszébe a kádban, hogy elfelejtette befizetni a biztosítást. A valóság ennél jóval kevésbé mutatós.

Öngondoskodás lehet az is, amikor időpontot kérünk arra a vizsgálatra, amelyet hónapok óta halogatunk. Amikor este nem válaszolunk még három levélre, hanem lefekszünk aludni. Amikor lemondunk egy programot, mert már a gondolatától is elfáradunk. Vagy amikor végre kimondjuk valakinek, hogy most nem tudunk segíteni.
Július 24. az öngondoskodás világnapja. A dátum szimbolikája egyszerű: önmagunkról a nap huszonnégy órájában, a hét minden napján gondoskodnunk kellene. A WHO meghatározása is jóval tágabb annál, amit a wellnessipar mutat nekünk. Ide tartozik mindaz, amit az egészségünk megőrzéséért, a betegségek megelőzéséért és a fizikai vagy lelki állapotunk javításáért önállóan megteszünk.

Ez alapján egy vérnyomásmérés, egy nyugodtan elfogyasztott ebéd vagy egy időben meghozott döntés éppen annyira öngondoskodás, mint egy masszázs. Csak nehezebb róla szép fényképet készíteni.

Miért lett az öngondoskodásból újabb feladat?

Az eredeti elképzelés szerint az öngondoskodás tehermentesít. Ehhez képest sokunk életében újabb teljesítendő programmá vált. Meditálnunk kellene, naplót vezetni, edzeni, megfelelő mennyiségű vizet inni, egészségesen főzni, időben lefeküdni és lehetőleg hálásnak is lenni mindezért.
Aki estére már ahhoz is fáradt, hogy bekapcsolja a mosógépet, könnyen úgy érzi, az öngondoskodásban is kudarcot vallott. Nem futott, nem nyújtott, nem készítette elő másnapra a chiapudingot, és még a képernyőidő-jelentése is szemrehányó hangulatban érkezett meg.
Pedig nem biztos, hogy új szokásra van szüksége. Lehet, hogy egy régi kötelezettségből kellene kevesebb.

Az öngondoskodás egyik legfontosabb része annak felismerése, hogy mi merít ki bennünket rendszeresen. Nem minden fáradtságot old meg az alvás. Van, amit egy rosszul működő kapcsolat, az állandó készenlét, a túl sok vállalás vagy az okoz, hogy automatikusan magunkra veszünk minden feladatot, amelyet más nem intéz el elég gyorsan.
Erre nem feltétlenül egy szabad hétvége a megoldás. Előfordulhat, hogy nemet kell mondani valamire, amit eddig megszokásból mindig elvállaltunk.
A „nem” után gyakran megérkezik a bűntudat
Sokan gondoskodó emberként gondolnak magukra. Ők azok, akik észben tartják a születésnapokat, megszervezik a találkozókat, elviszik az autót szervizbe, időpontot kérnek a családtag helyett, ajándékot választanak, és még azt is tudják, kinél van otthon lázcsillapító.
Ez a szerep sokáig természetesnek tűnhet. A környezet pedig gyorsan hozzászokik ahhoz, hogy valaki mindig elérhető, megoldja és észben tartja. Amikor ez az ember egyszer azt mondja, hogy most nem fér bele, a többiek gyakran meglepődnek. Néha meg is sértődnek.
A bűntudat ilyenkor szinte menetrend szerint érkezik. Nem azért, mert rosszat tettünk, hanem mert megszegtük azt a régi szabályt, amely szerint a saját szükségleteink csak akkor következhetnek, ha már mindenki más rendben van.
Csakhogy ez a pillanat ritkán jön el. Mindig akad valaki, akinek szüksége van valamire, és mindig marad egy elintézetlen ügy.

Ha a pihenést ahhoz kötjük, hogy előbb minden feladat elfogyjon, valószínűleg soha nem fogunk igazán pihenni.

Néha az adminisztráció a legőszintébb öngondoskodás
Egy régóta halogatott telefonhívás vagy számla rendezése nem kellemes program, mégis többet javíthat a közérzetünkön, mint egy újabb arcmaszk. Az elintézetlen ügyek ugyanis akkor is helyet foglalnak a fejünkben, amikor látszólag nem foglalkozunk velük.
Tudjuk, hogy időpontot kellene kérni. Hogy lejárt valami. Hogy meg kellene nézni azt a bankszámlakivonatot. Hogy választ várnak tőlünk. Ezek az apró, nyitva hagyott feladatok folyamatos stresszt keltenek.
Öngondoskodás lehet kijelölni egy órát, csak magunknak. 

Ugyanez igaz az egészségünkre is. Sokkal könnyebb megvenni egy új vitamint, mint időpontot kérni egy kontrollvizsgálatra. Könnyebb letölteni egy alvásfigyelő alkalmazást, mint letenni a telefont este tizenegykor. Könnyebb egy hétvégére elutazni, mint belátni, hogy a hétköznapjaink szerkezete hosszabb ideje nem működik jól.

Nem minden pihenés regenerál
A kanapén töltött két óra sem feltétlenül pihenés, ha közben híreket olvasunk, üzenetekre válaszolunk, mások életét nézzük, és fejben már a következő napot szervezzük.

A testünk ugyan nem mozdul, az idegrendszerünk viszont egyetlen percre sem kapcsol ki.
A valódi pihenéshez néha unalom is kell. Csend, amelyet nem töltünk ki azonnal. Olyan idő, amelynek nincs eredménye, nem fejleszt, és nem lesz belőle tartalom.
Ez különösen nehéz annak, aki az értékességét hosszú időn át a hasznosságához kötötte. Ha folyamatosan teljesítünk, a semmittevés könnyen lustaságnak tűnik. Pedig a szervezetünk nem vállalkozás, amelynek minden percben megtérülést kell termelnie.
Az öngondoskodás néha másoknak is kényelmetlen
Amikor valaki elkezdi komolyabban venni a saját határait, az megváltoztatja a körülötte kialakult rendszert. Aki eddig bármikor hívható volt, már nem veszi fel mindig. Aki mindent megszervezett, kioszt néhány feladatot. Aki minden konfliktust elsimított, egyszer csak nem vállalja magára mások békéjének fenntartását.
Ezt a környezet nem feltétlenül fogadja tapssal. A határhúzás ugyanis gyakran annak fáj a legjobban, aki korábban előnyt élvezett a határok hiányából.
Ettől még nem válunk önzővé. Az önzés figyelmen kívül hagyja mások szükségleteit.

Az öngondoskodás a sajátjainkat is beleszámítja a döntésbe.
A kettő között jelentős különbség van.

Mit nem vállalsz el ma?
Nem kell az öngondoskodás világnapján teljesen átszervezni az életünket. Elég lehet egyetlen dolgot levenni a listáról. Nem áttenni holnapra, hanem eldönteni, hogy talán egyáltalán nincs rá szükség.
Lehet ez egy program, amelyre csak udvariasságból mennénk el. Egy feladat, amelyet más is képes elvégezni. Egy beszélgetés, amely minden alkalommal ugyanoda fut ki. Vagy az az elvárás, hogy fáradtan is kedvesnek, készségesnek és tökéletesen összeszedettnek kell mutatkoznunk.
A habfürdővel természetesen nincs semmi baj.  Az öngondoskodás legnehezebb része többnyire nem az, hogy mit engedjünk  meg magunknak, hanem hogy mit engedjünk végre el.

• kikapcsolódás öngondoskodás önszeretet

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!