Az érzékeny lelkűek a Világ megmentői!

Azt hiszem manapság a társadalom és az egyén egyik legnagyobb tévedése, hogy nem vigyázza és óvja meg az érzékeny lelkületű embereket és az érzékenységet alapvetően egy hibának tartja.

Pedig az érzékenyek olyanok, mint a háború után, romok közül, magukat kiverekedő kisvirágok. Az egyedi színeikkel és a törékenységükkel bátran merik képviselni a reményt.

A reményt azoknak, akik megkeményedtek, azoknak kik nem találják a kiutat és azoknak, akik elhitték, hogy a megoldás, a túlélés a pusztulásban rejlik.

Az érzékenyek a társadalom reménysugarai, akik lényükkel és törékenységükkel azt kiáltják, hogy van szépség! Van hit! Együttérzés és szeretet.

Egy törékeny virág a romokon képes mosolyt csalni az emberek arcára. Képes egy pillanatra megmutatni, hogy a mindennapok mocskán túl, vannak olyan pillanatok, amelyek időtlenek, és amelybe érdemes belevesznünk teljes szívünkkel. Az érzékenyek a társadalom megmentői, mert olyan értékekre tanítanak, amelyek kiveszőben vannak. Bizalomra, odaadásra, ítélet mentességre.

Az érzékenyek viszont törékenyek.

Egyetlen gonosz lépéssel el lehet pusztítani őket és láthatatlanná tenni a szépségüket. Egyetlen lépéssel eltaposhatják őket azok, akik kiégtek és a sötétben ténferegnek.

A mai társadalom egyik legnagyobb hibája, hogy nem óvja, ringatja, becézi azokat, akik még érzékenyek. Azokat, akik képesek megmutatni a lélek szépségeit. Pedig minden társadalom egyetlen módon tudja fenntartani az emberi értékeket, ha vigyáz azokra, akik még elég bátrak ahhoz, hogy a törékenységükkel, finomságukkal, könnyeikkel, nevetésükkel, alkotó energiáikkal utat nyissanak másoknak is önmaguk és a lélek értékei felé.

1 / 2. oldal

Következő

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Barna Berni

Csak nemrégiben jutottam el oda, hogy le merjem írni magamról azt, hogy: Író. Egy megjelent és egy megjelenésre váró könyvvel és számtalan írással a hátam mögött. Szóval, író vagyok. Írónő aki szenvedélyesen kutatja azt, ami a felszín mögött van és csak ritkán látható. Ehhez be kellett járnom a fél világot és a saját útjaimat is. Azt az utat, ami szerintem az egyetlen út, mi egymáshoz vezethet minket. Az önismeret útját. Erről írok, néha szépen, néha nyersen, de remélem őszintén. Napi Júlia: Ki is valójában Júlia? Júlia minden létező. Istennő, királynő, gyermek, anya, feleség, szerető, szabályos és szabálytalan, elveszett és erős, önálló, tévelygő, céltudatos, forró és hideg. Júlia mi vagyunk, mi, Nők, minden minőségünkben megnyilvánulva. Vannak korlátaink, de ezeket a korlátokat valójában mi hoztuk létre önmagunk számára, mert azt hittük, majd megóv a csalódásoktól. Aztán még is csalódtunk, majd újra és újra felálltunk. Megértettük, hogy valójában Júlia a sérüléseitől lett erős, mert ezeken keresztül felfedezhette azt: Ki is Ő valójában? Júlia én vagyok és te vagy. Ezek a mi történeteink.