Az erőt, a tartást kellene meglátnunk egymásban
A férfinak mindig ezt az erőt kellene érzékelnie a nőben, ebbe beleszeretne, ezt imádná, és folyton azon igyekezne, hogy táplálja ezt az erőt, hogy a nő még inkább ragyogjon. Egy nőnek évődő intelligenciával, őszinte mosollyal, kisugárzásával és kiragyogó, nem tolakodó, arroganciába cseppet sem hajló magabiztosságával mindig nyert ügye lesz. De hiába harcol egy férfi figyelméért, ha az nem látja benne az erőt, nem őrül meg érte, nem fészkeli be magát az érzékeibe, nem ül jelképesen az ajtaja előtt napokon keresztül, nem megy ki az ajtón, nem mászik be az ablakon. Egyáltalán semmit nem fog tenni érte.
Ha a nő szeret jobban, és ezt százféle módon ki is nyilatkoztatja, akkor egy idő után a férfi számára talpig nehézzé válik ez a túlzottan odaadó, kívánságait leső ragaszkodás. Amikor ehhez a ponthoz érkezik egy kapcsolat, akkor ez a férfi talán már nem is szeret igazán.
Egy férfi is csak a méltóságot, az erőt, a tartást, a nehezen megszerezhetőt kutatja. Ha egy nő teljesen kifordította a lelkét, akkor az már túl sok, akkor menekülőre fogja. És ha egy nő mindenét feláldozva, és figyelmét kizárólag rá fókuszálva a karjaiba zuhan, akkor kibújik az ölelésből, köd előtte, köd mögötte. A hosszú távon működő párkapcsolatokban az erőt, a gerincet, a tartást kellene meglátnunk egymásban.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez