Az ázsiai csoda - Tajvan

Az utóbbi évtizedekben az ázsiai országok felemelkedése kápráztatta el a világot, s nem is alaptalanul. Ebben e régióban is akad azonban egy ország mely a többi sikeres szereplőtől is eltér, főként geopolitikai helyzetétől fogva. Egy ország, amelyet mindössze 21 állam ismer el, mégis feltartóztathatatlanul fejlődik. Egy ország, ahol a buddhista hagyományok, a taoista tradíciók, a kínai templomok, a felhőkarcolók, a magasvasutak és a bevásárlóközpontok békésen megférnek egymással.

Úton Tajvan felé

Aki már utazott nagy ázsiai légitársasággal, tudja, hogy egy ilyen repülőút általában különleges élmény. Ha pedig az is megadatik, hogy business osztályon utazzunk, még maradandóbb emlékeink lesznek. A tajvani Evaair business osztályán eltöltött tíz óra ugyanis jóval kevesebbnek tűnt, köszönhetően a kiváló és különleges ellátásnak és a pazar multifunkciós fedélzeti szórakoztatórendszernek.

Nem sokkal a felszállás után a bájosan mosolygó utaskísérő hölgytől megkaptam az étlapot, melyből kiválaszthattam az ebéd, a vacsora és a reggeli fő fogásait. Az aperitif-ek után megterítettek a nagy, lehajtható asztalon, majd kínai porcelán-étkészletben érkezett a leves. A főételekhez kristálypohárból kortyolgattam az ausztrál bort, majd sajt-gyümölcstál zárta a kulináris élmények sorát. Azaz csak zárta volna, mert ezután a kávé mellé még választhattam a fagylaltkehely és az epertorta között.

Robogjunk a városba!

Tajpej, a főváros nemzetközi reptere viszonylag messze van a belvárostól, így már a bevezető út sok érdekességgel szolgál. A település egy völgybe épült, folyók szelik át, melyeken modern és kevésbé modern hidakon juthat át a két és fél millió városlakó. Széles, 4-5 sávos utak vezetnek a központ felé, ahol szintén ilyen sugárutakat látni mindenfele. A méretek a belvárosban is lenyűgözőek, a sugárutak mentén felhőkarcolók, középen magasvasút - azaz a helyi metró - óriási bevásárlóközpontok, fedett csarnokok és elegáns szállodák sorakoznak.

A forgalom óriási, a korábbi kerékpárokat robogók váltották fel. Ha járt valaki Rómában, azt gondolhatja, hogy a világon ott a legmagasabb az egy főre eső robogók száma, de téved. Taipei-ben egy-egy közlekedési lámpánál az első öt-tíz méteren csak robogók várakoznak. És a kétkerekűeket nemcsak a fiatalok használják: egyik első taipei „élményem” volt, hogy majdnem elütött egy idős néni (persze robogóval), miközben a szembejövő kismotort bámultam, melyen egy anyuka robogott, nyakában fél év körüli csecsemőjével és a motoron keresztbe fektetve még a babakocsi is elfért.

Kína vagy mégsem?

A város és az ország megismeréséhez jó, ha van némi fogalmunk Tajvan újkori történelméről és karizmatikus alakjáról, Chang Kai Sek-ről. Chang Kai Sek a Ching császári dinasztia megdöntése után a köztársaságiakat vezetve a kommunisták ellen harcolt. A két fél átmenetileg békét kötött a japán betolakodók ellen, de a II. világháború után ismét kiújult a polgárháború. 1949-ben győztek a kommunisták, kikiáltották a Kínai Népköztársaságot.

Chang Kai Shek és követői Taiwan szigetére menekültek és kikiáltották a Kínai Köztársaságot, Tajpej ideiglenes fővárosával. Chang Kai Sek 1949 és 58 között két kínai támadást is visszavert, s bár demokratikus berendezkedést hirdetett, egész életében egyeduralom volt a szigetországban. Halála után utódai folytatták a demokratizálási folyamatot, 1991-től többpártrendszer működik, 2000-ben győzött először a választásokon ellenzéki párt. A Kínai Népköztársasághoz fűződő viszonyt semmi nem jellemzi jobban, mint Kína 2005. májusi bejelentése: amennyiben Tajvan kimondja függetlenségét, a Kínai Népgyűlés törvénye alapján a népköztársaság hadserege azonnal támadást indít az ország ellen.

A Chang Kai Sekről elnevezett téren, óriási emlékcsarnokban találjuk a tábornok hatalmas szobrát. A tér grandiózus méretét kihasználva itt mindig találkozhatunk tornázó, labdázó fiatalokkal, vagy díszlépéseket gyakorló katonákkal. Az ország történelmének bemutatására a Nemzeti Palota Múzeum hivatott, melynek bejárására akár napokat is szánhatunk. A múzeum kincseit kétszer menekítették: egyszer a japánok, egyszer Mao Ce Tung erői elől. Akit érdekelnek a kínai festmények, könyvek, fegyverek, térképek, kaligráfiák, porcelánok, jade tárgyak, nyomatok, szobrok, ruhadarabok, ne hagyja ki ezt a páratlan gyűjteményt.

Hagyományok vonzásában

Tajpej egyik legrégebbi negyedében találjuk a Longshan templomot, melynek előkertjében kis tó és vízesés fogadja a hívőket és a turistákat. A templom udvarába lépve egy európai utazó számára különös világba kerülünk: a hívők csendes mormogása, majd gyönyörű éneke, a füstölők illata egy másik világba repít. Figyelem az imakönyvet olvasó néniket, gyerekeket és magával ragad a meghitt pillanat. A helyiek, akik még a régi szokások szerint élnek, életükben legalább egyszer egy hétre kolostorba vonulnak, ahol hét napon át nem beszélnek, csak elmélkednek, tanulmányozzák a vallási tanításokat.

A templom körüli kis utcák adják a régi város magját. Itt ma kis üzletek, éttermek és egy nyüzsgő éjszakai piac működik. Sötétedés után minden üzletet kivilágítanak, fényárban úsznak az utcák, ha nem kínai feliratokat látnánk mindenfele, azt hinnénk, Amerikában vagyunk. Az éjszakai piac forgatagában kevés olyan dolog van, amit ne kaphatnánk meg, viszont számos olyan, amiről fogalmunk sincs, hogy mi lehet. Ez leginkább az ételekre igaz. A denevérhústól a teknőshúson át a kígyóvérig tart a választék. Persze ez utóbbiak nem legálisak, mégis, az erre épülő éttermek is zsúfoltak.

De ha valaki nem akar ilyen „finomságokat”, akkor választhat lila palacsintát, kínai goffrit, lángost vagy óriáskagylót, hogy tényleg csak néhányat említsünk a káprázatos választékból. S persze bőven válogathatunk az itthoni kínai piacokon is megtalálható gagyikból is. A részben fedett piacon egyébként masszázs-szalon, öltönyház, fémkereskedés is megbújik, egy üzlet mini színpadán még helyi zenekar is látható - és sajnos hallható is.

101, a világ tetején

Taipei büszkesége, a 101 emeletes, 508 méteres Taipei 101 torony, egy különleges bambusz formájú üvegpalota. A legek nem fejeződnek be az épület méretével, ugyanis itt található (a helyiek szerint) a világ legelegánsabb bevásárló központja, és a világ leggyorsabb liftje is. Ez utóbbi egyébként 37 másodperc alatt repít fel a 89. szinten lévő kilátóba. Noha szereltek bele nyomásszabályzót, felfelé és lefelé is pattog a fülünk, úgyhogy nem árt búvár-módra szintezni.

Az épületet a Feng Shui alapján építették, az alkotók koncepciója szerint a torony az égből érkező energiát összegyűjti, és továbbítja a városnak. A bambusz formának is nagy a jelentősége: a bambusznak nyolc szelete van és minden szeletnek (épületrésznek) nyoc emelete. A nyolcas a jó szerencse száma a kínaiaknál, a kétszer nyolc tehát dupla szerencsét jelent. A nagy magasság miatt a tervezők óriási hangsúlyt fektettek a szél erőinek csökkentésére: a világ legnagyobb szél-tompító gömbjét a 89. emeleten csodálhatjuk meg. A torony tervezésekor 100 év tájfunjait és 250 év földrengéseit vették számításba.

Taipeiről a legjobb képet egyébként innen kaphatjuk: a távolban feltűnnek a várost körülölelő hegyek, még távolabb a tenger, alattunk kisebb felhőkarcolók, a sugárutakon pedig hangyaként suhanó autók. Miután kiélveztem a látványt, rájöttem, hogy pár tajvani dollár ellenében néhány emelettel feljebb még tisztább képet kaphatok a városról, immár üvegfal nélkül.

A hegyek között

A Tajpejből Hualinbe vezető félórás repülőút viszontagságaira jellemző, hogy légi kísérőink nem tudták „felszolgálni” a dobozos narancslevet. A hirtelen jött vihar majd szétrázta a kis, 20 személyes gépet. Hualien álmos kisvárosából 20 perc buszozás után jutottunk a Taroko Nemzeti Parkba, amely egy gyönyörű szurdok. Az út természetes és mesterséges alagutak között kanyarog, alattunk a folyó szürkén hömpölyög. A szürkeség a környék márvány szikláinak köszönhető, ezek színezik meg a vizet. A terület márvány-gazdagságára jellemző, hogy az egyik közúti híd járdája is ebből a csodás anyagból készült. A táj gyönyörű: a hegyek között számtalan vízesés, zuhatag, a távolban itt-ott templomokkal, pagodákkal.

Bátorság-tesztként kipróbálhatunk egy igazi függőhidat is errefelé. A közepén a korlát már csak bokáig ér, és a többi „okos” turista kolléga rángatásának és ugrálásának köszönhetően, mire a feléig érek, már erősen leng. Jó újra a parton lenni. A túra végállomása a Grand Formosa Hotel, amely a völgy legszebb helyén található.

Lenyűgöző fejlődés

Bár a világ nagy részén az „egy Kína” elvét fogadják el és nem ismerik el önálló államnak, Tajvan mégis dinamikusan fejlődik, köszönhetően a szorgalmas lakóinak, az okos oktatáspolitikának és a gazdaságpolitikának. 40-50 évvel ezelőtt az ország gazdasága még a mezőgazdaságra épült. A hatvanas, hetvenes években az állam támogatta a diákok külföldi tanulását, majd az európai és amerikai egyetemekről hazatérő fiatalokkal megerősítették az infrastruktúrát, a high-tech ipart, és bővült a foglalkoztatás. Az USA mindvégig anyagilag is támogatta az országot. Ma már tajvani üzletemberek a világ számos pontján - és nem utolsó sorban a Kínai Népköztársaságban - kötnek fontos üzleteket, sőt, mozgatórugói az ottani a politikai-gazdasági változásoknak.

Visszatérve a Tajpejbe, a központba metróztam. A város fölött összesen öt metróvonalon utazhatunk, de további hetet terveznek. Az állomások tiszták, korszerűek, sehol egy hajléktalan vagy koldus, a jegyautomata is üzemel, sőt, a kínai után kellemes lágy angolsággal is közli, hogy mit milyen sorrendben csináljak, majd pontosan visszaad. Ezek után már nem lepődöm meg, hogy a kocsik vezető nélküliek és ragyogóan tiszták.

A Taipei 101-től nem messze szállok le, a város legnépszerűbb bevásárlóközpontjánál. Az utcákon egymást érik az európai és amerikai világcégek boltjai, de szerencsére találunk itt néhány általunk kevésbé ismert helyi márkát és üzletet is. A egyik legnépszerűbb ilyen áruház, a Sogo bejárata előtt kanyargó sor. Vajon mit adhatnak itt ingyen?

Kiderül, hogy a helybéliek a liftekhez állnak sorba jámboran. Sebaj, majd mozgólépcsőzünk! A földszinti parfüméria serdülőkorú tömegén átaraszolva azon gondolkodom, hogy itt vajon csak 14 éves lányok vásárolnak? De a mozgólépcső elérése is héroszi feladat, úgy érzem, fél órás sorban állást nem ér a további emeleti tolongás, így a Sogo kimarad életem nagy élményeiből. A környék üzletei aztán kárpótolnak, a hazai árak töredékéért vásárolok jó minőségű pulóvert, kabátot és itt nem csodálkozom a feliraton sem: Made in Taiwan.

Dr. Almásy Gyula

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!