Apáddal mi van?

Gyorsan változik a világ, egyre tudatosabbak vagyunk, s egyre inkább döntünk tudatosan úgy, hogy a világot boldogan éljük meg. Kivétel nélkül mindenki új szemlélettel néz ugyanarra az univerzumra és a benne élőkre. Hamarabb meglátjuk a dolgok lényegét, lendületesebben változunk, és más, új szempontok szerint döntünk erről vagy arról.

A barátnőm húszéves unokaöccse - nagy csajozós hírében áll - lepett meg legutóbb a következőkkel. Azt tudtam, hogy mióta szakított vele a barátnője, belevetette magát az igazi keresésébe, s tapasztalatai folyamatosan alakították a nőkről kapcsolatban kialakított véleményét. Több-kevesebb sikerrel ismerkedett, s talált magának párt hetekre olykor hónapokra, aztán úgy döntött, egy kicsit lassít a tempón, és új módszerrel folytatja a keresést.

- Megváltoztak a csajozási szokásaim – mondja. – Már az elején felteszem a legfontosabb kérdéseket a lánynak, mert nem akarok folyton ugyanabba a csapdába esni.

- És mik azok a bizonyos fontos kérdések? – fordulok hozzá.

- A családi hátterük – mondja. - Nem arra gondolok, hogy mennyi pénze van a családnak, hanem arra, hogy milyen a kapcsolata a szüleivel. Azok a lányok ugyanis, akiknek rengeteg bajuk van az apjukkal, rendszeresen rajtam vezették le az ellene irányuló dühüket, nekem pedig elegem lett ebből a felállásból. Nem akarok többé senki életében a bokszzsák lenni, mindenki oldja meg a családi helyzetét maga. Akinek meg az anyjával van gondja, az állandóan a nőiességében kételkedik, nincs önbizalma, nem tartja magát jó nőnek, állandóan kompenzál és hülyeségeket csinál. Azt is meguntam, hogy napi huszonnégy órában ajnározzak valakit, és a végén azt állapítsák meg rólam, hogy nincs bennem semmi kedvesség, hogy nem mondom soha, hogy szeretem, hogy fontos nekem, hogy csinos, és odavagyok érte, mert ez egyszerűen nem igaz. Nem azt mondom, hogy én tökéletes volnék, szó nincs erről, ismersz, van hibám elég, de nem akarok úra és újra ugyanazokkal a problémákkal küzdeni. Elegem van más családi terheiből, meg abból, hogy megoldjam az ezekből adódó feszültségeket. Lehet, hogy még csak húszéves vagyok, de épp ezért, az életemnek ezt a részét, amikor még egyetemre járok, amikor terveket szövögetek a jövőmre nézve nem akarom olyan nővel tölteni, akivel kizárólag a gondok van, ráadásul olyanok, ameyeket nem tudok megoldani. Bármilyen furán is hangzik így húszévesen, nekem is társ kell, aki nekem drukkol, és aki mellett a magam lehetőségeivel én is ott állok. Most alapozom meg az életemet, és csak azért, mert még fiatal vagyok, és ráérek, még nem akarok felelőtlenül élni, csak úgy a nagyvilágba, s férfiként mást nem csinálni, mint a másik terheit cipelni értelmetlenül. Építkezni akarok, közös jövőt létrehozni, és nem egyedül!

Agatha Seymour

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!