Anyának lenni kéretlen tanácsok tükrében
- Ugye szoptatsz még? - Már nem. Sajnos 4 hónapos volt, amikor elapadt a tejem. - Akkor a tápszerrel vigyázz! Azt hallottam, hogy nagy lesz tőle a gyerek feje. (Kösz! Mintha én tehetnék róla. Minek is válaszoltam. Ezek azt hiszik, rossz anya vagyok, mert már nem szoptatom a kicsit. Ha még egyszer valaki felhozza a témát, én bizony megmondom neki a magamét!!)
Ilyen és ehhez hasonló kéretlen tanácsokat, megjegyzéseket könnyen megkap egy kismama, főleg ha az első gyermekéről van szó. Az idősebb rokonok, nagyszülők, barátok a legnagyobb segítő szándékkal szeretnének könnyíteni az újdonsült anyuka helyzetén. Azzal azonban kevesen számolnak, hogy kéretlen segítségükkel leginkább a szorongást idézik elő. Pláne ha úgy kommunikálnak, hogy a másik gyengeségeire hívják fel a figyelmet. Pl. „Ne aludjatok egy ágyban, mert az egészségtelen. Mi lesz a házas életetekkel?” Ismerős? Ugyanakkor külső szemmel nézve, főleg ha az ember közvetlen rokonáról van szó, tényleg szeretne az ember segíteni a fiatal anyukának. Ha el akarjuk kerülni a feszültséget, érdemes jól megválasztani a kommunikáció formáját.
Ha segíteni szeretnénk
Tipikus példa, hogy egy édesanya azt látja, lánya nehezen boldogul a kisbaba körüli teendőkkel. Ez így rendjén is van, hiszen egy jó anya-lánya kapcsolatban a felek kölcsönösen számíthatnak egymásra. A család érdeke pedig azt kívánja, hogy az idősebbek segítsenek a fiataloknak a boldogulásban. Egy fontos dolgot azonban át kell gondolni, mielőtt kéretlen tanácsokat adnánk a kismamának! Ez pedig a fiatalok önállóságra való törekvése. Mire a gyermekük megszületik, az emberek többsége elgondolkodik, miként neveli majd a kicsit, és ennek megfelelően kialakít magában egy sajátos nevelési elképzelést. Ha ez ütközik a szüleik nevelési elveivel, és ők aszerint osztogatják a tanácsokat, garantált a konfliktushelyzet. Márpedig az esetek többségében ütközni fog, hiszen a fiatalok többsége jobban szeretné csinálni mint a szüleik, még akkor is, ha a szüleik jól csinálták.
Azaz ha segíteni szeretnénk, érdemes először meghallgatni, mit gondol a fiatal szülőpár az adott helyzetről. Ők vajon problémának látják-e azt, amit mi annak látunk? Ez az érdeklődő, megértő hozzáállás nagyobb bizalmat kelt irányunkba. A legszerencsésebb természetesen az, ha a kismama magától kér segítséget, így abban tudunk segíteni, amiben neki is szüksége van rá. Ha mégis úgy gondoljuk, valami nagyon nem jó úton halad, és ezt tudatni szeretnénk vele, akkor se a hibákat soroljuk. Érdemes megbeszélni ki mit gondol egy adott helyzetről, így a hangsúly magán a szituáción van. Pl. A gyerek válogatós, és szemmel láthatóan ezzel zsarolja az anyját. A kívülállók számára egyértelműnek tűnhet a helyzet, és könnyen leírják az anyukát, mondván gyenge, hagyja elkanászodni a gyereket. De ez nem ilyen egyszerű….Akkor tudunk ennek az anyának a legtöbbet segíteni, ha meghallgatjuk, ő hogyan éli ezt át, és mit gondol, miért viselkedik így gyermeke. Könnyen lehet, hogy a probléma az anyuka előzetes, etetéssel kapcsolatos szorongásaiból fakad, és erre a gyermeke is ráérzett. Gondoljunk bele, mennyit ártunk ilyenkor, ha az anya anyaságát minősítjük kéretlen tanácsunkkal!!
Egy gyermek születése nemcsak közvetlenül a fiatal párnak ajándék, hanem (jó esetben) az egész család számára öröm. Így általában ők is szeretnék kivenni részüket a gyermek körüli teendőkből. Ezt pedig, ha akarjuk, ha nem, tudomásul kell vennünk. A legtöbb konfliktust úgy kerülhetjük el, ha tisztázzuk, kinek mi a szerepe. Pl. A gyermeknevelés a szülők feladata, így ebben a kérdésben a szülők véleménye az elsődleges. Jó esetben ezt a környezet is elfogadja. Ha mégsem, akkor itt is azzal tehetünk a legtöbbet, ha megpróbáljuk megbeszélni a helyzetet a kéretlen tanácsadóval. Segíti a kommunikációt, ha meg tudjuk őszintén fogalmazni érzéseinket, mit jelent számunkra, miért érezzük az életünkbe való beleszólásnak a segítő szándékot. Ebben a felállásban is fontos, hogy ne minősítsük a másikat! Pl. Nem szabad azt feltételezni, hogy a nagymama rosszat akar, amikor tanácsot ad, hiszen senki nem gondolatolvasó! Nem tudhatjuk, mi a szándéka a másiknak. Lehet, hogy csak rosszul fejezte ki magát…
A cikkben leírtak általános helyzetekről szólnak. Sajnos vannak elmérgesedett családi konfliktusok, ahol ezek a problémák súlyos kommunikációs gondokat okoznak. Ezekben az esetekben érdemes szakemberhez fordulni, ha a kapcsolatok helyrehozásáról van szó.
Bojti Andrea
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez