Anyák lazán: Mit tegyek, ha fáj?

Van az úgy, hogy fáj. Annyira, hogy azt érzed, belehalsz. Mindenkivel előfordul legalább egyszer. Ez lehet gyász, szakítás, megcsalás, kudarc, bármi. Hogyan tovább? Van-e tovább? Merre?

Nemrég mesét néztünk a gyerekekkel. Volt benne idealista Főhős, varázslat, Királylány, minden, ami kell. Kicsi lányom pár napig elemezte magában a történetet, majd rákérdezett. Nem értette, amikor a Főhőssel elhiteti fondorlatos módon a gonosz varázsló, hogy a királylány már nem szereti. Főhős beveszi a trükköt, teljesen összetörve kijelenti, hogy feladja, nincs értelme az életének, mindennek vége. Kérdeztem a Kismókust, hogy mit gondol erről. Szerinte az élet megy tovább és van egyébként is egy csomó klassz dolog az életben, ami miatt érdemes élni. Gondolhatod, hogy gyerek, kicsi még, nem tudhatja...

Van, aki megpróbál kimenekülni a traumából, beletemetkezik a munkába, a kötelességbe, feladatokat, kihívásokat teremt magának. A lényeg, hogy ne kelljen foglalkoznia a fájdalommal. Ez is egy út. Van, aki hosszú időn keresztül szenved, sajnálja magát, vagy mással csináltatja, beleragad a sérelmeibe, nem engedi ki magát belőle, vagy feladja, mint a Főhős a mesében- persze csak egy rövid ideig, aztán jól megmenti a királylányt. De ez olyan, mintha valaki saját magát börtönözné be, jó messzire elhajítva a kulcsot.

Én sosem vettem félvállról a gyászt. Ha sírtam, az ég is sírt. Szakadt az eső, a hó, csattogtak a villámok, tombolt a szél. Megéltem. Persze akkor úgy tűnt, belehalok, de megtanultam, hogy az a legjobb, ha nem tagadom, sem nem ragadok bele, engedem át magamon. Mint a dalban: „Most
múlik pontosan, engedem hadd menjen...” Adok neki helyet, időt, tiszteletet. Mert tudom, hogy ez is engem tanít, értem van, az én beavatásom. Ilyenkor jöhet bármi, ami segíti a folyamatot zenék, filmek, borozós beszélgetések, nagy sírástól, mély alvások. Megtanultam azt is, hogyan engedjem meg a Női Kör Megtartó Erejét. Levontam a konzekvenciákat, hogy ne kövessem el kétszer ugyanazt a hibát. Inkább ötször-hatszor, hogy bizonyos legyek benne. Utólag visszagondolva rájövök, hogy mennyi mindent adott nekem egy ilyen történet. Gazdagabb lettem általa, gyakoroltam a megbocsátást, az elengedést, a lelkem nemesebbé vált általa. Ha egy szénatom kellően nagy nyomásnak van kitéve, gyémánt lesz belőle. Különben maradna csak grafit.

Timár Rita az egész életében szabadúszó spiri

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!