Hazudik az az ember, aki azt mondja, hogy nem fél teljesen kitárni a szívét. Ugyanis legtöbbünkben van egy gát, ami azt mondatja velünk, hogy megnyílni veszélyes.

Kapcsolataink által sokszor megtapasztaltuk már azt, hogy nem a megfelelő embernek nyitottuk ki a szívünket. Majd a történet végén ott álltunk lecsupaszítva, és megsemmisülve az által az ember által, akit szerettünk. Ilyenkor azt gondoljuk, hogy soha többé nem leszünk képesek megmutatni a lelkünk elrejtett hetedik szobáját senkinek. 

Majd telik-múlik az idő és valaki mégis bekopog azon az ajtón. Valaki, akinek az érkezése legtöbbször a semmiből és váratlanul történik. Mi pedig az ajtó túloldalán egy helyben toporgunk és szerte cikázó gondolataink azon járnak, hogy vajon ő is egy lesz azok közül, aki majd újra megsebez minket? Vagy talán ezúttal érdemes lenne hinni?

De kiben akarunk hinni ilyenkor valójában? A másikban, vagy önmagunkban? 

Azt mondják a sebezhetőség felvállalása nehéz lépés. És milyen igaz, hiszen mindannyian cipeljük a múltunk csomagját, amely olyan dolgokat takar, amikkel még saját magunknak is nehéz olykor szembenézni. Ugyanakkor ide kapcsolódik rögtön a dolgok lényege. Ki az, aki fel meri vállalni a sebezhetőségét? Az az ember, aki bízik önmagában és hisz abban, hogy valóban érdemes a szeretetre.

Csak akkor tudunk képesség válni arra, hogy beengedjünk egy embert lelkünk elrejtett hetedik szobájába, ha tudjuk a szívünk minden erejével azt, hogy igenis megérdemeljük a másik ember szeretetét, akkor is, ha megmutatjuk neki mindazt, amit hordozunk magunkban. És bármennyire nehéz is megnyílni, mégis a legcsodálatosabb érzés belehajtani a fejed annak az embernek az ölébe, aki fontos számodra, és feltárni a lelkedet. Ugyanis ez az igazi kapcsolódás. Ez az, amitől szoros lesz egy kötelék.

Felszínes kapcsolatokban tengetjük életünk legnagyobb részét, és ettől remélünk boldogságot. Mert azt hisszük, hinni véljük, hogy ha a legjobb oldalunkat mutatjuk, akkor minden működőképes lesz. Szerethetőbbek leszünk. Óriási önbecsapás. Féltem én is. Hogy mi lesz akkor, ha ezek után kevésnek lát? Ha ezek után már nem leszek elég erős számára? De belenéztem a szemébe és tudtam, hogy sokkal többnek lát attól, hogy tudja ki vagyok ott legbelül. Hogy most már nem csak egy tapintható illúzió vagyok, hanem egy hús-vér emberi lény, aki néha hibázik. Aki nem tökéletes.

Senki sem az. Senki sem lesz mindenki számára tökéletes. De felvállalva önmagad, a múltad fájdalmas darabkáit, egyszer valaki számára mégis tökéletes lesz. És ez pont elég. Hogy egymás számára tökéletesek legyetek. 

További írásaimat a Facebook oldalamon olvashatod!

• lélekhangok megnyílni valakinek sebezhetőség szeretet

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!