A testet oda lehet adni szép, tetszetős díszcsomagolásban az éjszaka sármos lovagja szívesen, örömmel átveszi. Mit tehetne mást? Erre van kódolva genetikailag. Mohón kibontja, használja, élvezettel ízlelgeti, megrágja, majd kiköpi. Nincs ebben semmi meglepő, ha a nő prédaként viselkedik, akkor a férfi tudni fogja a dolgát.

A préda nő tizennyolc perccel a találkozás után odaad a férfinak mindent, testet, gyönyört, skalpot. Persze a lelke mélyén tudja, hogy neki valamiféle kecses, vágtázó, meghódítani való őzsutának kellene lennie, vagy valami hasonlónak. Hogy a vadászó hímegyed utána eredjen, és akarja őt megszerezni magának. Flörtölnie kellene, játszani, kacérkodni, incselkedni, csak valahogy nem tudja ezt átvinni a gyakorlatba.

Ezért önként lefekszik a sok vadászó Nimród lába elé, megadva magát, behódolva, aztán ők rálépnek, mint elejtett zsákmányra, kicsontozzák őt a végsőkig, de a varázslat mindig odalesz, és a diadal íze mindig elmarad. A préda nő nem hiteles. Mert az instant gyönyör után rögtön remegve magyarázkodik, hogy ő nem olyan, nem valamiféle könnyű nőcske. Egyébként meg hosszú, kiegyensúlyozott, kölcsönös tiszteleten és megbecsülésen alapuló párkapcsolatra vágyik, csak valahogy sosem jön össze, és nagyon nem érti, miért. A préda nő jön, lát, érzékel, hajtincset tekerget, majd dől, és veszít. Önbecsülést, koronát, egy lehetséges párkapcsolat ígéretét, önbizalmat, a magabiztosság látszatát. Mindezt néhány óra leforgása alatt. Mindent odaadott, és ahelyett, hogy szedelőzködne, és kisuhanna az ajtón, mint egy könnyű tavaszi fuvallat, hosszú, unalmas magán védőbeszédbe kezd elmúlt csalódásairól, és arról, hogy nem érti, miért csupán ingyen szolgáltatás, izgalmas programlehetőség, amivel a férfiak bizonyos időközönként élnek.

Valóban ő csak egy opció, és soha nem az egyetlen út. Csak választási lehetőség, ami bármikor visszavonható, felmondható, törölhető. A préda nő minden megnyilvánulása, testbeszéde, és szeretetéhes pillantása azt üzeni a vadászó férfitársadalomnak hogy aki kapja, marja, tessék, itt vagyok, szegény, szomorú, magányos kis virág, rajta, porozzatok be. Tőle el lehet venni mindent ingyen. És a férfiak miután eleget garázdálkodtak a testén, köddé válnak, mintha soha nem is lettek volna. A préda nő közösségi oldalakon siránkozik nyilvánosan, hogy nincs biztosíték, nincs biztonság, nincs bizonyosság, pedig ő ad, folyamatosan csak ad, és soha semmit nem kap cserébe. „Majd összefutunk. Majd hívlak. Majd szólok, ha alkalmas. Talán.”, mind ezt mondják. A préda nő a férfiak lelkére vágyik, aztán ódivatú randevúkra is vágyik, sétahajózásra, piknikre, kertmozira, erdei sétákra, gyertyafényes vacsorákra, szerelmes összebújásokra. És arra, hogy egyetlen legyen valaki számára.

• csábító férfi nő préda skalp test vadászó

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!