Mélyen legbelül mindannyian közelségre vágyunk. Testünk sóvárog az érintés után, biztonságra, védelemre törekszünk, otthonra vágyunk, de a félelem közénk áll, és bár ragaszkodnánk vigasztalhatatlanul, mégis hatásos lélekvédelmi rendszert építünk magunk köré. És néha tényleg csak úgy egymásnak ütközünk, lélek nélkül a testünket helyezzük használatba, csak hogy érezzünk valamit. De ezek nem igazi találkozások. Ez csak ütközés, lelkek karambolja.

Idő kell, hogy a találkozások igazi kapcsolattá váljanak. Történhet úgy, hogy nem tudjuk és nem is akarjuk azonnal megnyitni a szívünket, mert még vannak tisztázatlan és bevégezetlen folyamataink, végig nem járt önismereti útjaink.

Adj esélyt és főleg időt a találkozásoknak. Minden közeledés, beszélgetés, egymás felé lépegetés ma meghúzza a vészharangokat a fejben. Mit akar tőlem? Mit kezdjek vele? És ő mit kezd majd velem? A férfi attól tart, hogy lehull a macsó jelmez, és a nő szemében nem lesz más, csak egy sérült lelkű, önbizalom hiányos, búsképű lovag. A nő meg azon aggódik, hogy túl sok lesz, érzelmeivel elárasztja, elrettenti a másikat, aki hanyatt homlok menekül az érzelemlavina elől. Ha őszintén kiadom magam, az valóban veszélyes, kockázatos művelet manapság, sérülök, és sérteni fogok, sebezhető leszek, és megsebzek. Beengedni valakit, megmutatni igazi, retusálatlan arcomat, megadni magam, kockáztatni. Ez a mai kapcsolatok kihívása.

• induló párkapcsolatok ismerkedés ismerkedési időszak önismeret

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!