Mindenkinek szüksége van melegségre, odaadásra, a kötődés érzésére, hogy tartozik valahová, valakihez, aki számára fontos. A becsontosodott magány megbetegít, mégis a fogyasztói társadalom az elidegenedés, a magány felé sodor, az „érezd jól magad egyedül, szeresd önmagad, ragadd meg a pillanatot” attitűdöt sugallja.

A párkapcsolatok megéréséhez idő kell, mégis sokan az egyszer használatos, instant, tárgyakra vonatkoztatott, modern időkben trendivé vált értéktudatot viszik át a párkapcsolataikba. Mintha mindig egy pozitív tulajdonságokkal felruházott ideált látnának, és idővel, a tűz lanyhulásával kiüresedést éreznek, magányt és végtelen unalmat a nagy szerelmi semmittevésben. Szomorúan állapítják meg, már nem működik a kémia és „túl sok a vita, megoldatlan probléma”.

Így kapcsolatról, kapcsolatra vándorolnak, mert szerintük azok mindig „sikertelenek”, kihűlnek valamiért, és elvesztik varázsukat. Úgy bánnak az emberekkel, mint a tárgyakkal, melyek, ha meghibásodnak, azonnal eldobhatók, vagy lecserélhetők. De a vágyakozás, hogy legyen egy igazi kapcsolatunk, melyben nem kell félnünk, hogy megbántanak, vagy megszégyenítenek, hogy álljon egy szerető társ mellettünk, aki a karjaiba zár, és jusson egy nyugodt, fizikai és érzelmi biztonságot nyújtó családi élet, akár kinyilatkoztatjuk, akár mélyre szorítjuk, ott él mindannyiunkban.

Idő kell, hogy a találkozások igazi kapcsolattá váljanak. Történhet úgy, hogy nem tudjuk és nem is akarjuk azonnal megnyitni a szívünket, mert még vannak tisztázatlan és bevégezetlen folyamataink, végig nem járt önismereti útjaink, vagy éppen kezeletlen múltbeli sérelmeink, be nem gyógyult szívtörésünk. És éppen ezért képesek vagyunk felelősen gondolkodni, látni, hogy még nem tartunk ott, hogy lelkileg kitárulkozzunk, biztosan igent mondjunk a kapcsolatra. Tudjuk, hogy ezzel jelen pillanatban inkább rombolnánk.

Ne várjuk rögtön az összetartozás érzést. Ne mondjunk le arról a találkozásról, ahol nem érezzük az azonnali kapcsolódást. A párkapcsolati boldogság nem stagnáló állapot, a feltétlen összetartozás, az elköteleződés nem érkezik ingyen és azonnal, hanem idő és hosszú, közös fejlődési út eredménye. A párkapcsolatunk sikere csakis kettőnkön múlik, azon, akik elegendő időt hagyunk, hogy a találkozásunk szárba szökkenjen, akik nem félünk megnyitni a szívünket egymás felé, és nem sajnálunk minden tőlünk telhetőt invesztálni azért, hogy működjön: figyelmet, minőségi időt, bókot, elismerő szót, meglepetést, gyöngédséget, spontaneitást, szerelmet, szexet, vágyat.

• induló párkapcsolatok ismerkedés ismerkedési időszak önismeret

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!