Amikor találkoztunk, mindketten romokban voltunk. Persze nem volt a homlokunkra írva, hiszen mindketten magabiztosan mosolyogtunk. Felszabadultnak, tehertelennek tűntünk – de csak annak tűntünk.

Amint intim lett a kapcsolat, amint többről szóltak a beszélgetések, mint a csekély felszínről, megláttuk egymás szemében a feketeséget. Hogy egy gyanútlan tréfára is sértődött némaság a válasz, hogy hidegség, és távolság terem közöttünk fél pillanat alatt. Romboló kapcsolatot mérgező követett az életünkben, mindezt pedig a magabiztosságunk sínylette meg. Ezért képtelen voltam felszabadult lenni veled, sokáig kellett vetkőztetni a lelkem, mire olyan szintre jutottunk, hogy megint jól érezzem magam a bőrömben.

A fejlődésem nagy részét neked köszönhetem, amiért olyan jól bántál velem, és gondosan ápoltad a sebeimet. Beszéltünk a rég-múlt fájdalmairól, hogy melyik szorongás miért gyötri a lelkemet, miért szégyellem és takargatom a testemet. Téged is rendbe tettünk, hiszen olyan dolgokat cipeltél magaddal, amiket mondanom sem kell, a feleslegességen kívül még mérgezőnek is nevezhetek.

Sokáig nem beszélhettünk félmondatokban, mert az biztosan sértődéshez vezetett. Azt is bántásnak értettem, amit valójában dicséretnek címeztek. Fel sem merült bennem az ellenkezője, csak a negatív dolgokhoz volt érzékem. Lehetetlen lett volna szilárdnak érezni a lábunk alatt a talajt, amíg nem voltunk rendben magunkkal. Mert ezek voltak azok a romok, amikre várat építeni felelőtlenség lett volna. Ezért döntöttünk úgy, hogy az első, és legfontosabb, a szívünk megtisztítása. Öntsünk igazságot, önszeretet, törődést abba a bizonyos pohárba. És ha már tudjuk, hogy szeretetből szól hozzánk a másik, hogy esze ágában sincs bántani minket, akkor végre felhőtlenül élhetünk meg minden egyes pillanatot.

Most már azt érzem, hogy rendben vagyunk. Bujkálni mégis bujkál bennünk valami. Mert nehéz a másikat igazán magabiztosnak látni, amikor a lelke összes bugyrát láttuk és ismerjük. Amíg még mindig óvatosan simogatod a bőrén azt a területet, melyről pontosan tudod, mennyi fájdalmas emléket idéz és hordoz benne. Kigyomlálni minden sérelmet pikk pakk azért nem így megy. Hiába jobb minden, hiába vagyunk rendben, tudom, hogy egy óvatlan mondattal mégis sebet ejthetek.

• magabiztosság önértékelés párkapcsolat

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!