Miért lett a fenntarthatóságból is fogyasztási trend – és mit jelentene valójában kevesebbet birtokolni? Július 28-án tartják a természetvédelem világnapját. Ilyenkor rendszerint előkerülnek a jól ismert tanácsok: használjunk kevesebb műanyagot, gyűjtsük szelektíven a hulladékot, vigyünk magunkkal saját táskát és kulacsot. A természetvédelem egyik legegyszerűbb lépéséről azonban jóval ritkábban beszélünk: arról, hogy kevesebbet vásároljunk.

Mert a fenntartható élet első lépése meglepően gyakran egy kiadós bevásárlás. Kell hozzá egy új kulacs, egy új vászontáska, néhány üveg ételtároló, bambuszfedeles tégelyek a fürdőszobába, környezetbarát tisztítószerek és legalább három olyan tárgy, amelyről tegnap még nem is tudtuk, hogy létezik.
Aztán mindezt hazavisszük egy papírtáskában, szépen elrendezzük, és úgy érezzük, tettünk valamit a bolygóért.
A fogyasztói társadalom egyik legnagyobb tehetsége, hogy még a kevesebb vásárlás gondolatából is képes újabb bevásárlólistát készíteni. Ha egészségesebben akarunk élni, új sportfelszerelést veszünk. Ha rendet szeretnénk, tárolódobozokat rendelünk. Ha fenntarthatóbbak lennénk, lecseréljük azokat a tárgyainkat, amelyek ugyan még tökéletesen működnek, de sajnos nem elég környezettudatosan néznek ki.

A régi műanyag dobozokat például kidobjuk, hogy helyükre gyönyörű üvegedényeket vásároljunk. A tíz éve használt bevásárlótáskánkat lecseréljük egy új, feliratos vászonszatyorra. A ruhatárunkat pedig „tudatos kapszulagardróbbá” alakítjuk – amihez természetesen előbb be kell szereznünk néhány új alapdarabot.
Különös logika ez: a bolygó érdekében megszabadulunk attól, amink van, majd veszünk valami mást helyette.
A környezettudatosságnak ma már saját lakberendezési stílusa van
A fenntarthatóság mára esztétika lett. Bézs, zsályazöld és törtfehér. Letisztult, természetes és remekül mutat a közösségi médiában. Nincsenek benne félig elhasznált flakonok, különböző méretű ételes dobozok vagy kissé megkopott tárgyak. Minden egységes, feliratozott, és lehetőleg bambuszból készült.

Pedig az otthonainkban már eleve ott van szinte minden, amire szükségünk lehet. Csak nem mindig olyan szép, mint az új változat.
Van kulacsunk, csak már karcos. Van táskánk, csak nem illik a kabátunkhoz. Van egy működő kávéfőzőnk, de az új kevesebb energiát fogyaszt. Igaz, az előállítása, becsomagolása és ideszállítása aligha történt a természet közreműködése nélkül, de ezt a részt hajlamosak vagyunk kihagyni a számításból.
A „környezetbarát” felirat megnyugtató. Azt sugallja, hogy ezúttal nyugodt lelkiismerettel vásárolhatunk. Nem kell kevesebbet vennünk, elég, ha ugyanannyit veszünk egy árnyalattal zöldebb csomagolásban.
A legfenntarthatóbb ruha nem mindig az új fenntartható ruha
A divatipar különösen gyorsan felismerte, hogy a környezettudatosság jól eladható. Így születtek meg a „conscious” kollekciók, az újrahasznosított anyagból készült darabok és azok a gondosan megfogalmazott címkék, amelyek elolvasása után az ember szinte kötelességének érzi, hogy vásároljon.

A ruha azonban attól még nem lesz igazán fenntartható, hogy annak nevezték. A szekrényben lógó kabát, amelyet nyolc éve viselünk, valószínűleg többet tett már a környezetért, mint az a vadonatúj darab, amelyet a „zöldebb jövő” jegyében rendelünk meg.
Ez persze nem jelenti azt, hogy soha többé ne vegyünk ruhát. Inkább azt, hogy ne próbáljunk minden vásárlást erkölcsi teljesítménnyé alakítani. Néha azért veszünk meg valamit, mert szép, tetszik, és szeretnénk. Ez legalább őszinte. A probléma ott kezdődik, amikor a huszonhetedik felsőt már a bolygó megmentésével indokoljuk.
Nem kell kidobni mindent, ami nem tökéletes
Az új tárgyak csábításának egyik oka, hogy a régiek idővel elveszítik a fényüket. Megkarcolódnak, kifakulnak, kissé kényelmetlenné válnak. Nem hibásak, csak már nem izgalmasak.
Az odafigyelés sokszor mindössze annyit jelent, hogy még nem cseréljük le. Megjavíttatjuk. Továbbadjuk annak, aki használja. Új funkciót találunk neki. Vagy egyszerűen elfogadjuk, hogy egy használati tárgynak nem kell egész életében úgy kinéznie, mintha éppen most bontottuk volna ki.

A régi bútor felújítása, a cipő sarkaltatása vagy egy kabát átalakítása nem olyan kényelmes, mint két kattintással újat rendelni.  Senki nem gratulál azért, mert idén sem cseréltük le az étkészletet.
Pedig talán éppen ezek a csendes döntések számítanak.
Nem az a kérdés, hogy zöld-e, hanem hogy kell-e?
A tudatos vásárlásról szóló tanácsok gyakran azt magyarázzák el, melyik anyagot, márkát vagy csomagolást válasszuk. Van azonban egy ennél egyszerűbb kérdés, amelyet ritkábban teszünk fel: szükségünk van rá egyáltalán?
Nem arra, hogy el tudjuk-e képzelni a használatát. Az ember bárminek képes szerepet találni az életében, ha már elég sokáig nézegeti. Hanem arra, hogy tényleg hiányzott-e, mielőtt megláttuk.
A környezettudatosság nem feltétlenül jelent látványos életmódváltást. Nem kell hozzá új konyha, új ruhatár vagy hibátlanul megtervezett otthon. Néha elég tovább használni azt, ami már megvan, és nem érezni sürgető vágyat arra, hogy mindenből egy újabb, szebb, korszerűbb változatot szerezzünk.
A kevesebb tárgy ráadásul nem feltétlenül lemondás. Kevesebb dolgot kell elhelyezni, rendszerezni, tisztítani, karbantartani, majd egyszer kidobni. Ami pedig marad, annak nagyobb esélye van arra, hogy valóban szeretjük és használjuk.
A természetvédelem világnapján ezért talán nem azt kellene keresnünk, mit vásárolhatnánk a bolygó érdekében. Nézzünk inkább körül otthon. Valószínűleg már mindent megvettünk, amivel elkezdhetnénk.

• fenntarthatóság természetvédelem természetvédelmi világnap

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!