Folyton ezer fokon égni, mindig őrülten szerelmesnek lenni nagyon egészségtelen volna. A szerelemnek múlnia kell, nem egészen két év és a szerelemhormon kiürül a szervezetből, elpárolog, elillan, mint egy testünkre fújt feromon permet.

Kár keseregni, mert csupán a kezdeti bódult, összeolvadó, tomboló, eufórikus szimbiózis-szerelem időszak szűnik meg, hogy kapcsolatunk magasabb osztályba léphessen. Szerelmünk szinte észrevétlenül megszelídül, lecsendesül, eljönnek a hétköznapok, és a bolygók ismét elfoglalják megszokott helyüket. Lejár a maratoni szexelések ideje, és visszaáll az alapértelmezett állapot. Sok kapcsolatnak sajnos ilyenkor szakad vége. A tűz lanyhulásával szerelemfüggő ember úgy viselkedik, mint egy gyermek, ha elmúlik a karácsony. Hol a csillogás? Hol az izgalom, a várakozás öröme? Hol van a perzselő tűz a kapcsolatból? Menekülőre fogja, sietve új tűz, új bizsergés után kutatva, kiüresedést, és végtelen unalmat érezve. Szomorúan legyintve állapítja meg, már nem működik a kémia. De kár az ilyen szerelmekért!

Engedjük megszelídülni az érzést! Ritkul a napi száz turbékoló üzenet, de ez nem a kapcsolat lassú halála, ez így törvényszerű, és nem tragédia. Beáll a hétköznapi rend, ám nem szökött meg a szerelem, nagyon is ott van, él és virul, mert nem bizonyíték az elköteleződésre a napi nyolc telefonhívás, és az amőbapárként létező folytonos szimbiózis. A tartós kapcsolatok nem épülhetnek folytonos, eszeveszett szenvedélyre. Gyakran ott követjük el a hibát, hogy nem adunk az induló kapcsolatnak elég időt, nem engedjük végighaladni a fejlődési szakaszokon, nem hagyjuk, hogy szárba szökkenjen, majd virágba boruljon, és végül egyáltalán nem, vagy pedig csak félgőzzel gondozzuk.

Sokan próbálták már feltárni a titkot, hogy meddig tart a szenvedélyes szerelem állapota. Rossz hír, de maximum kettő-négy évig, és gyakran sokkal rövidebb ideig, mégis ezután a szerelemhormon állítólagos kiürülésével egy sokkal mélyebb, intimebb zónában létezünk, ahol felbecsülhetetlenül fontos számunkra az elköteleződés érzelmi biztonsága. Egymás szövetségesei leszünk, igazi csapattársak, akivel jöhet bármilyen tomboló vihar, könnyebb átvészelni, ha ketten együtt tartjuk azt a tépett esernyőt. A szenvedélykapcsolatot felváltja a társszerelem, együtt létezünk, ellátjuk feladatainkat, dolgozunk, gyereket nevelünk, és a saját épülésünkre ugyanúgy időt fordítunk, hiszen nem élhetünk örökké a szenvedélyszerelem idilli állapotában. A társszerelem ugyanúgy magában foglalja a szenvedélyt és az intimitást. Amikor ide eljutunk, már nem a szerelembe és egy  idealizált képbe vagyunk szerelmesek, hanem egy igazi, valóban jóban-rosszban mellettünk álló társba.

• párkapcsolat társkapcsolat társszerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!