A szerelem semmihez sem fogható, semmihez sem hasonlítható, a szerelem maga a mindenség, áthatva gyöngédséggel, szeretettel, tisztelettel, megbecsüléssel, szenvedéllyel, és a megbocsátás hatalmas erejével.

A szerelem az élet lüktető szépsége és nyomorúsága. Felragyogtatja a napokat, amikor virágzik, és színpompás felhőbe vonja a létezés minden formáját, de kínpadra vet, ha megszűnik a kapocs, amely két életet a szívüknél fogva összeköt.

A szerelem kezdetén mind úgy gondoljuk, hogy egy életre szóló ajándékot küldtek az égiek. De az Idő, nagyon nagy úr, mert vagy megerősíti, vagy megkoptatja az érzést. A szenvedés, amely az elhagyott szívet körbevonja, az őrület határáig képes vonszolni a testet, és a végeláthatatlan mélységbe taszíthatja a lelket. De erősnek kell lenni. Mert nem tudhatjuk, hogy a holnapi nap, nem tartogat e más kedvességet, és éltető varázst számunkra. Elhagyottnak lenni nem egyenlő az élet feladásával.

A szerelem megannyi életet tesz csodálatossá, és megannyi életet tesz borzalmas cirkusszá. Ha a szerelem nem adja meg azt a boldogságot, amelyet vágyakozva hív a szívünk, akkor vagy erőt merítünk, és próbákat teszünk, hogy olyanná tegyük közösen, amely megadhatja a földi lét gyönyörűségének a magaslatait, vagy továbbállunk. A szívünk ha búslakodik, az élettől veszi el a lehetőségünket. A szívünknek meg kell parancsolni, hogy a fájdalomnak ne engedjen végtelen utat. Úrrá kell lenni a szívünkön, segíteni kell rajta, hogy legyen még lehetősége beteljesíteni az igaz szerelmet.

A szerelem éhet, szomjat nem olt,

Nem is álom, eső ellen se véd,

Szerelem még gerendát nem sodort

Fuldoklóhoz, hogy mentse életét,

Roncs tüdőt lehelettel nem hat át,

Csontot nem forraszt, sebet nem hegeszt;

Mégis hány ember hívja a halált

Szerelmét vesztve – csak míg írom ezt!”

(Edna St. Vincent Millay)

A szerelem nem játék. A taktika nem lehet eszköze, a büszkeség viszont fennhangon követelheti a pusztulását. Néha túl kell lendülnünk a sértettségből fakadó önérzetes mivoltunkon. A büszkeség leghatásosabb ellenszere a megbocsátás, amely a szívből fakad.

„A büszkeség nem más, mint egy átkozott béklyó! Gúzsba köt, és nem engedi, hogy élvezd az életet! Inkább vigyázz, nehogy a büszkeséged okozza majd a veszted!”

Mert sokat veszíthetünk, ha a büszkeségünk meggátol abban, hogy kiteljesedjen egy érzés, hogy a szerelemnek utat engedjünk. Mert hiába hódítana a szerelem, ha a büszkeséget folyton odavetjük akadályként. Előbb vagy utóbb a szerelem is felhagy a próbálkozással, és hamvaiba hullva kiszenvedi az utolsókat.

• érzelmek szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!