Emlékszem, mikor hónapokkal ezelőtt egyedül maradtam, sokként éltem meg a dolgot. Mára azonban ez megváltozott. Most már inkább felszabadultnak érzem magam, és nem hátrányként tekintek az egyedüllétre.

Megtanultam, hogy csak saját magamra számíthatok, és ha én nem állok ki magamért, akkor senki nem fog. Ez nagy felelősséggel jár, de cserébe a magam ura vagyok, és azt teszem, ami jól esik, hiszen nem tartozok elszámolással senkinek.

Nyugodtan élhetem az életemet, úgy, ahogy én akarom, hiszen nem szól bele senki. Ha esetleg mégis beleavatkozik valaki, egyszerűen már nem tud érdekelni. Mint ahogy az sem, ha valaki rosszindulatú velem szemben. Rájöttem, hogy a közöny a leghatásosabb fegyver az áskálódók ellen. Azt is elmondom, hogy miért. Egyrészt, mert megkímélem magamat a fölösleges idegeskedéstől, másrészt az ellen tevékenykedőt megeszi a fene, amiért nem tudott belőlem reakciót kiváltani.

Eltűntek az életemből olyan emberek, akiket egykoron fontosnak tartottam, mára azonban belátom, hogy inkább csak hátráltattak, mintsem segítettek. Remek érzés, hogy ezek a visszahúzó személyek már nincsenek porondon, és így nem érzem magamat gátolva semmiben sem. Ma már meg merek tenni olyan dolgokat, amelyeket egy vagy két éve még nem tettem volna.  Megtanultam túlélni,  és a végletekig kitartani, ha arra van szükség.
Ha az ember lánya szabad, akkor már nem fél semmitől és senkitől. Magamról tudom, hogy ez az önállóság olyan erőt adott nekem, aminek segítségével szembe tudok nézni bármivel és bárkivel.

És ettől nagyobb erőre jelenleg nincs is szükségem.

• életszemlélet lélekhangok önbizalom szabadság

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!