Alapvető különbség van a szomorú és a klinikailag depressziós személy között. Az előbbi olyan, mint a napfogyatkozás, az utóbbi mint az örök éjszaka. A depresszió napjainkban egy olyan betegség, amely sok embert érint részlegesen vagy teljesen. Az elérési statiszták szerint az arányok elég nagyok ahhoz, hogy a depressziós emberek elnyomják az érzésüket, szégyelljék vagy hogy úgy érezzék egyedül vannak ebben a kirekesztett állapotban.

Az állandó érzés, hogy levert vagy, fáradt és kiégett. Használhatatlan és szomorú. A megértésen és elfogadáson túl, fontos, hogy időben kezeljük és felismerjük a legkisebb jeleit is, ha a depresszió megjelenik az életünkben. Ez a lista segíthet abban, hogy felismerd a jeleit annak, hogy talán rejtett depresszió áll a szomorúságod hátterében.

#1. Váratlan módon fejezik ki az érzéseiket

Tipikus kreatív embereknél gyakrabban előfordulhatnak depressziós időszakok, vagy akár teljes életszakaszt behatároló depresszió. Annak ellenére, hogy ezek az emberek nem tudják kifejezni az érzéseiket és a szomorúságukat szavakkal, meggyőződtek arról, hogy az érzéseket művészi formában vagy a más kreatív, alkotói módon megtehetik. Gondolj olyan emberre, mint Sylvia Plath: morbid depressziós hangulat, mély költő. Lehet, hogy nem bánnak jól a szavakkal, de általában az ilyen emberek valami művészi képességgel bírnak.

#2. Szokásosnál magasabb falak

Mindennel és mindenkivel óvatosak, különösen, ha az adott személy vagy dolog valami olyan, amit egyébként szeretnek. Biztosak abban, hogy elveszítik az általuk szeretett embereket, és egyben félnek feloldódni a szeretetben, tartanak a kötődéstől.

#3. Állandó küzdelem a negatív gondolatok ellen

Az idegük mindig a szakadék szélén áll. Az öngyilkosság gondolata részlegesen megjelenhet, vagy éppen úgy érzik, hogy semmi sem történne, ha egyszerűen csak megszűnnének létezni. Nagyon fontos, hogy ilyen esetben beszéljünk valakivel, akiben megbízunk. A legtöbb esetben az ilyen érzések komolytalanok. Mind éreztük már legalább egy percig, amikor a dolgok nagyon összejöttek körülöttünk, hogy mennyivel könnyebb lenne feladni, de ez csak az elme segélykiáltása, amit helyzettől függetlenül, nagyon fontos, hogy komolyan vegyünk. Alapvetően ösztönös reakciónk az életben maradás, éppen ezért az efféle érzések csupán azt jelzik, valami tényleg nagyon bánt minket és ezt semmiképp se nyomjuk el magunkban. Előfordulhat az is, hogy az ilyen emberek élete örökkévaló harc saját magukkal, mivel küzdenek azzal, hogy elnyomják a negatív, szomorú gondolatokat.

#4. Túl racionálisak

Az egyetlen dolog, ami állandó az életükben, az a tény, hogy minden kétséges. Sosem biztosak semmiben, és az elméjük nem hagyja, hogy pihenjen, vagy meghozzon egy szilárd döntést. Ez persze további belső frusztrációhoz vezet. Mindent túlgondolnak, túlanalizálnak ami nagyobb aggodalmat és feszültséget generál a lelkivilágukban.

• depresszió érzések mentális betegségek önismeret pszichológia

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!