Jelenleg Budapesten élek, mivel itt kaptam munkát. A minap hazafelé tartottam az átmeneti szállásomra. Utam a Puskás Ferenc Stadion felé vezetett, ahol megláttam, hogy pár perc múlva indul egy busz szülővárosomba, Salgótarjánba. Hírtelen könnyek szöktek a szemembe: jó lett volna hazautazni, de nem tehettem, mert másnap várt a munka.

Kisebb-nagyobb megszakításokkal két és fél éve lakom a fővárosban, de most először érzem magam igazán magányosnak. Őszintén szólva, szívesebben maradtam volna otthon, de ott nincs lehetőség a fejlődésre. Így hát egy jobb élet reményében költöztem fel Budapestre.

Tény, hogy itt több a lehetőség, de ennek nagy ára van. Ritkán látod a családodat, a barátaidat. Nem ismersz senkit, legfeljebb a lakótársaidat, akikkel együtt élsz az albérletben. Valljuk be, azért mindenkinek jól esik, ha esténként tud kivel beszélgetni. Ha egyedül vagy, ez nagyon tud hiányozni.

Általában bekapcsolom a tv-t, így kevésbé érzem magam egyedül. Lehet, hogy ez hülyén hangzik, de kell valami, ami megtöri a csendet.  Egyszerűen nem találom a helyem, és ezt eleinte nem tudtam mire vélni. Mára már tudom: az üresen kongó szoba teszi. Szeretek egyedül lenni, de rájöttem, hogy ez hosszú távon nem tesz jót az embernek. Másrészről tudom, hogy ez az ára, hogy végre normálisan el tudjam indítani a karrieremet, és szintet léphessek. Talán, majd ha beköltözhetek az albérletbe, és összebarátkozom a leendő lakótársaimmal, könnyebb lesz ilyen szempontból. De addig is marad az üres szoba, az egyedül töltött esték, és furcsábbnál furcsább szomszédok, akik időnként a frászt hozzák rám. Idővel sikerül majd visszailleszkednem a pesti életbe, de ameddig egyedül vagyok, nagyon nyomasztó minden.

Mindezek ellenére imádom Budapestet. Szeretem a pörgést, ami itt van, és hangulatos beülős helyeket, és persze a látnivaló is rengeteg. Akik esetleg egy cipőben járnak velem, azoknak üzenem: nem csak ti vagytok ebben a helyzetben. Fel a fejjel, és soha ne felejtsétek el, hogy mi az, amiért elmentetek otthonról. Legyen az akár munka, vagy továbbtanulás. Mindig a cél lebegjen a szemetek előtt! Még akkor is, ha ennek az az ára, hogy távol vagy mindenkitől és mindentől, akit szeretsz és fontos számodra…

• egyedüllét életszemlélet magány

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!