A féltékenység akkor születik, amikor a szerelem

A szerelem mindenek fölött, királynőként trónol, maga alá söpörve, és erősen háttérbe szorítva például a józan észt, ezt különösen orvul megteszi a kezdetek kezdetén, a rózsaszín köd borításában. Amikor választunk valakit, döntést hozunk és legszívesebben megjelölnénk egy életre. Vannak, akik meg is teszik, tetoválással, jegygyűrűvel, házasságlevéllel, néhányan a körmeinkkel, amit a szeretett férfi bőrébe vájunk. Tudatosan kerüljük az enyém vagy kifejezést, pedig valójában lelkünk mélyén így gondoljuk, ám elhallgatjuk, még a végén ránk sütik a kapcsolatfüggő címkét.

Minden féltékenységben ott van az elhagyatástól rettegő gyermeki énünk.

A féltékenység félelem. Hogy akit szeretek, az egy másik emberre irányítja a figyelmet. És többé nem ad nekem abból, ami eddig kettőnké volt. Egy egészséges, elkötetezett kapcsolatban is előfordul, hogy a féltékenység időnként megpróbál dominálni. De be kell látnia, a szerelem biztonságos kötődésen és bizalmon alapuló építményével szemben esélye sincs. Hozzá tartozó vagyok, elegendő nekem, tőle várom testi és szellemi táplálékomat, és női önbizalmam növelésére sincs szükségem a kapcsolatunk falain kívülről érkező impulzusokra. A féltékenységet is megfelelően, tudatosan kell kezelnünk. Miközben hosszú pórázra engedjük a szerelmet, előbújik újra a kis gonosz féltékenység-vírus, de ne hagyjuk, hogy egészen leterítsen. Ne adjuk át magunkat neki, sírva, zokogva, önkontrollt veszítve. Ne engedjük, hogy szörnyeteget, leskelődő kémet, bosszúálló terroristát csináljon belőlünk. Biztosnak kell lennünk a szerelem valódiságában, és a tényben: ahogy én döntöttem, hogy őt választom, ő ugyanígy meghozta ezt a döntést. A féltékenység ellen a legjobb védekezés az eleven, lüktető, mindig megújuló, és izgalmas párkapcsolat, amit gondozni és ápolni kell, mert velünk együtt él, és lélegzik. A megelőzés ebben a problémakörben még inkább szerepet kap, és sokkal hatásosabb, mint újra és újra kétségbeesetten illesztgetni szerelmünk sérült, összetört darabjait.

Az édesanyád karjaiban mennyire voltál biztonságban? Ha figyelt a jelzéseidre, meghallotta a sírásaid közötti különbséget és reagált is rájuk, nem szenvedtél hiányt semmiben. A párkapcsolat ugyanez, meghalljuk és megértjük egymás hangját, reagálunk is rájuk. Figyelünk, tekintetünket egymásra fókuszáljuk. Ez a korai anya-gyermek kötődés biztonsága vagy bizonytalansága jelenik meg minden ragaszkodáson alapuló emberi kapcsolatban. Ha hiányt szenvedtél és bizonytalan voltál, vég nélkül sírtál, örökösen várakoznod kellett a figyelemre, ez a frusztráció időnként majd bekopogtat párkapcsolatod ajtaján is. Minden féltékenységben ott van az elhagyatástól rettegő gyermeki énünk. Nincs más teendőm most, mint bízni. Nem magamban, hanem a férfiban, akit választottam. Jó mélyre rejteni a szívemben a zöld szemű szörnyet és sosem hagyni, hogy kiszabaduljon, törjön-zúzzon, irányítása alá vonjon és elhatalmasodjon szerelmünk fölött.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.