A félelem nem jó tanácsadó!

Azt hiszem öntörvényű természetem a legjobb és egyben legrosszabb tulajdonságom is. Na meg az a megtörhetetlen elképzelésem, hogy az életben nem szabad félelemből döntést hozni. Mindig csodálkozva tekintek azokra a helyzetekre amikor valaki a megfélemlítés erejével próbál meggyőzni. Zsigerből fog el a kétség a helyzet valódisága felől, mikor valaki arról próbál meggyőzni, hogy milyen félelmetes az élet, vagy egy helyzet, őszintén szólva értelmezni sem tudom a hallottakat.

A félelem csak elvesz, és nem hozzátesz az élethez. Nem hiszem, hogy boldog élethez vezet, ha félelemtől vezérelve teszünk meg, vállalunk, vagy épp nem vállalunk dolgokat, párkapcsolatot, munkát, kötelezettséget, szívességet, bármit…

Az élet ennél sokkal nagyvonalúbb és elegánsabb, válaszoltam legutóbb egy ismerősnek. Nem hiszek abban, hogy kicsinységre, túlélésre teremtették volna az embert. Nem hiszek a boldogtalanságban, a kiszolgáltatottságban. Abban hiszek, hogy az ember képes felülemelkedni saját magán, jobbá válni, megtalálni a helyét a világban, határtalanná válni, és megalkotni mindazt, amivel gazdagabbá teheti önmaga, és egyben mindenki más életét is.

• döntés életmesék félelem hozzáállás

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Agatha Seymour

Közel tíz éve foglalkozom írással. Témáim határozottan elkülönülnek a divat, illetve a tudatosság és az önismeret területeire. Életmesék című rovatom létrejöttét az a gondolat inspirálta, hogy minden embernek csupán néhány évtized áll rendelkezésére ahhoz, hogy értékes tapasztalatokat szerezzen, s ezek alapján a legjobb döntéseket hozza meg a boldogsága érdekében. S bár mindannyian egyediek vagyunk, életünk során mégis ugyanazokra a kérdésekre keressük a választ. Szándékom szerint az Életmesék rovat célja az együttgondolkodás azokról a nehézségekről, életfeladatokról, amelyekkel mindannyian küzdünk. Megtisztelő számomra minden építő jellegű hozzászólás, vélemény, amely az adott témában megoldást jelenthet, vagy bárki számára hasznos lehet.