A csók egy induló szerelem karmestere
Egyetlen szenvedélyes csók alatt kiderül, hogy akarjuk-e egymást, vagy belobban a tűz, vagy örökre elalszik. A csók függővé tesz, szívjuk, ízleljük, harapjuk egymás ajkát telhetetlenül.
Egyetlen szenvedélyes csók alatt kiderül, hogy akarjuk-e egymást, vagy belobban a tűz, vagy örökre elalszik. A csók függővé tesz, szívjuk, ízleljük, harapjuk egymás ajkát telhetetlenül, újabb és újabb adagért könyörögve. Kevesen gondolunk a csók kémiájára, amikor ajkaink összecsapnak. Pedig a csók igazi hormonális lavina, valóságos zuhatagot indít el a szervezetünk „vegykonyhájában”, a kötődésért és ragaszkodásért felelős hormon, az oxitocin szintje az egekbe szökik, és tombol az örömhormon, az endorfin.
A csók azonban nem csupán felkorbácsol, hanem különös módon a feszültséget is oldja, lazít és lenyugtat, a kortizol, a stresszhormon szintje ilyenkor jelentősen lecsökken szervezetünkben. Amikor csókolózunk, amfetamin, feniletilamin, valamint endorfinok és oxitocin szabadulnak fel, egy csók kész drogozás. A fenilatilamint joggal nevezik a szerelem molekulájának, a „szerelem első látásra” történeteknél is ez a vegyület önti el az agyat. A szerelmesek között működő kémia tehát nem csupán egy szófordulat, hanem valóságalapja van. Annyi csókot őrzünk már emlékeinkben, de az elsőt soha nem felejtjük. Radnóti szerint a csókok íze szánkban hol méz, hol áfonya, voltak egészen élvezetesek, és voltak sután próbálkozó első csókjaink is. Aztán a „csókiskolát” ilyen-olyan osztályzattal szépen kijárjuk, és a kedves, szeretgető, puha apró csókokat, a megerősítő, útra bocsájtó rövid reggeli puszit, és a szenvedélyes smárt is tökélyre fejlesztjük, egy nyelvet beszélünk, ez nem is kérdés. Az ajkakkal való játék egyik kedvenc időtöltésünkké válik, egy csókkirállyal égő arccal, és feltüzelt testtel boldogan suhanunk az érzékek birodalmába.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez