Bonyolult világban élünk, és bonyolult korban, az egymás személyiségében elmerülés, a másik lelkének tanulmányozása, megértése túl sok időt vesz el az életünkből, nem maradt már türelem az egymás felé lépegetéshez. Egyértelmű kérdésekre, rövid, jól érthető válaszok kellenek, és egy komplikált érzelemvilágú ember egyre inkább kívülállónak, érzi magát.

Nem adunk valódi esélyt, nem tervezünk igazi találkozást, érintést, átkarolást, egymás szemébe tekintést, tiszta kommunikációt. Ez egy kemény, vad világ annak, aki a régimódi, hagyományos értékeket mentené eltökélten.

Ha kiderül valakiről, hogy esendő földi halandó, feldolgozni való múlttal, zűrös családi viszonyokkal, vagy kibeszéletlen lelki vívódásokkal, nincs mese, ejteni kell, nincs idő a lelkizésre. Ma sokszor szex kell, de nem intimitás. Románc kell, de nem kell a csomag, azt vidd máshová. Senkinek nincs kedve a múltadat, a botlásaidat, a kudarcaidat, a sérelmeidet, az érzelmi csomagodat analizálni, elfogadni pedig főleg nem. Erre csak nagyon kevesek állnak készen.

Egy bonyolult ember magasra teszi a mércét, mert túl sokat tépelődik, mert mindent meg akar magyarázni, átbeszélni, nem éri be félmegoldásokkal, és nem köt kényszer kompromisszumot. Bonyolult, mert túl érzékenyen reagál a történésekre, a szívére veszi azokat, és ami másnak kézlegyintés, az neki napokig tartó tépelődés. Nehezen lehet kibontani, fokozatosan, rétegről rétegre kell, hogy haladjon, aki megszereti. Bonyolult, mert nem bízik meg egykönnyen akárkiben, nehezen fogad a szívébe messziről jött embereket, és nem szereti, ha nem veszik komolyan, ha érzéseit elbagatellizálják. Nem akar szép játékszer lenni, amire nem vigyáznak, amit ha megunnak, kidobnak, vagy összetörnek. Bonyolult, mert teszteli az emberi kapcsolatait, szelektál, és rostán szűri őket, nem adja már a figyelmét, az odaadását, a szeretetét akárkinek. Minden emberi találkozás során kezdetben csak a felszínek érnek össze, és ahogy kapcsolatunk elmélyül, és egyre meghittebb lesz, a középpontjaink is elkezdenek kapcsolódni egymáshoz. Ilyenkor két világ találkozik, és talán egyikünknek rejtelmes múltja, bonyolult, túl fájdalmas emlékekkel telepakolt múltcsomagja van.

Amikor felfedezed a lélek szépségét, báját, akkor már nem számít, hogy valaki érzelmileg túl bonyolult, túl kezelhetetlen. Akkor már kibogozod a legbonyolultabb, a legreménytelenebbnek látszó csomókat is. Egy türelmetlen, értetlen, felszínes ember megijed a kihívástól, és csak rángatni fogja azt a kusza csomót, amitől az csomó szorosabbá válik, ő azt gondolja, kudarcot vallott, és elsétál. Nem akar már dolgozni, kínlódni, lelkizni, feltárni. A könnyűt, a megugorhatót keresi, neki nem kell kihívás.

• empátia érzelmi intelligencia párkapcsolat

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!