Ugyan már bemutatkoztam annak a Nőnek, aki előttem áll a tükörben, de még nem tudom, hogy szólíthatom Őt, hiszen még csak ismerkedek vele. Csodálom és tanulni akarok még tőle. Hiszen minden alkalommal amikor tükörbe nézek, látom Őt, aki erőt ad.

Ő az, aki mindig eggyel többször áll fel, mint ahányszor elesett. 
Nyilván nem hibátlan, sőt imádja az összes hibáját, hiszen tudja, hogy ez is hozzá tartozik. Soha nem tagadja, hogy megtörte az élet, de magabiztosan ugrik bele az újabb fejlődésbe. Hibákat követ el. Olykor előfordul, hogy nem is egyszer teszi ezt meg. Ennek ellenére tudja, hogy ezek formálták olyanná, amilyen most. Így hálás mindenért, amit eddig tapasztalt. Volt, hogy hitt a hazug szavaknak, de mára már nem raktározza el őket a szíve mélyére.

Soha nem adja fel, pedig tudja, hogy feladni mindig egyszerűbb. De hiába, nála ez nem opció. Könnyebb lenne minden probléma elől elbújnia a takarója alá, de mégsem ezt választja. Megéli a nehéz mindennapokat, elfogadja, hogy ez is a folyamat szerves része. A kudarc nem jelent számára mást, mint a változást. Megtalálta a saját lelki békéjét és már nem függ senkitől, csak magától. Szereti és elfogadja magát. Ismeri a végtelen elfogadást maga felé és többé nem ostorozza magát.

Tudja hol a helye. Az évek múlásával megtanulta, hogy jobban érzi magát akkor, ha ott van, ahová tartozik, mintha mindenáron olyan helyre törekszik, ahol nem lehet önmaga. Megérdemli, hogy szeresség és becsüljék. Ha nem érzi otthonosan magát, összepakol és eljön. Húz egy vonalat és újra kezdi. Tudja, hogy Ő van az útért és nem az út érte.

Biztos lehetsz benne, hogy Ő az a Nő, aki zárt ajtóknál sírt, miközben a saját ördögeivel harcolt. Mára már tudja, hogy ha szép a lelke, mindig gyönyörű marad. Nem neked vagy másnak, magának.

Mosolya töretlen, hiszen tudja, hogy azok a legszebb évek az életében, melyekben úgy dönt, hogy élvezi az életet és önmaga lesz. Engedd, hogy kibontakozzon ez a Nő benned és soha ne engedd el.

• lélekhangok nőiség megélése

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!