A legtöbb nő boldogtalanságát ma az alacsony önbecsülés okozza

Az önbecsülés nem egyenlő az egóval. Az ego okoskodik, gyűlöl, fél, szorong, irigykedik, és saját érdekei szerint szemenszedett módon hazudik. Az egónak kételyei vannak, és csüggesztő, kétségbeejtő gondolatokat ébreszt. Az ego földhözragadt, kérkedő zsebhuszár, az egónak csak a szája jár, és üres fejét magasra emeli az ég felé, mint ahogyan az üres kalász fent hordja a fejét a semmiért, a maggal teli meg lehajtja.

olvass tovább

Napsütötte Toszkána - Mindig, örökké

Vannak filmek, melyek minden alkalommal megtanítanak valamire, akárhányszor is látjuk azokat. Szíven ütő mondatok, öntudatra ébresztő párbeszédek csalnak könnyeket a szemünkbe, vagy éppen csillogó szemekkel mosolygunk vég nélkül, mert igen, ezek a sorok egyenesen nekünk íródtak, rólunk szólnak, minket céloznak, és kíméletlenül szembesítenek, vagy üzenni próbálnak.

olvass tovább

Könnyűvérű lányok, csókból van az álmotok

Könnyűvérű lányok, nektek is csókból van az álmotok. Ti is csak a boldogságot hajszoljátok, mint mindenki más ezen a magányos földgolyón. De rövid flow élmény jut csak nektek, instant gyönyör a kávéautomata üzemmódban működő emberi kapcsolatok világában, ahol folytonos gyanakvással mérik, és jegyzetelik a kapcsolatba beleadott önrész mértékét.

olvass tovább

Kezdeti intő jelek, melyekből kiderül, hogy a kapcsolat kudarcra van ítélve

Egymásba kapcsolódó tekintetek, pattogó szikrák, szerelmi tűzijáték, és színtiszta vegytan. Játszanak velünk a hormonok, a fellángolás aligha tudatos, és szakértők szerint a szerelemhormon két év után elillan, mintha csak feromon parfümöt fújt volna testünkre a szenvedély. A szerelem tudattalan, gyönyörű zuhanás, habkönnyű, rózsaszín pillecukor-álom, szép remények, együtt álmodás, közös jövő szövögetés.

olvass tovább

Akivel képtelenség rendezni egy konfliktust – Ilyen egy passzív-agresszív társ

Műmosoly, heves bólogatás, látszólagos együttműködés, ál-harmónia. Idegesítő csendek, szurkálódó beszólások, áskálódás, intrika, szarkasztikus ugratás, tőr a szívbe. Hogy te mennyire nem érted a humort! Csak vicceltem, most miért fújod fel ennyire? Mindent túlreagálsz. Ferdítés, púderezés, halogatás, szétmálló adott szó, elpukkanó szappanbuborék álmok, etetés, ígérgetés, ellenérvek visszadobása, folytonos kibúvó keresés.

olvass tovább

Aki engem szeret

Aki engem szeret, nem hagy el, és nem enged elmenni. Nem csomagol, nem menekül, és nem kényszeres költözködő, aki ha nem érzi kényelmesen magát emberi kapcsolataiban, akkor magába fordul, és vihar előtti csendet provokál. Én nem bírom a vihar előtti csendeket, gyűlölöm a bizonytalanság szorongásos állapotát, utálom hallgatni a szélcsengők vészjósló csilingelését, fák törzsének nyikorgó hangjait, a becsapódó ablaktáblák zaját, viszolygok látni a felverődő, fullasztó port.

olvass tovább

Miért felejtünk el csókolózni?

A csóknak hatalma van. A csók egy induló szerelem karmestere, mert egyetlen szenvedélyes csókváltás alatt kiderül, hogy akarjuk-e egymást. Mint a kokain, úgy tesz függővé a csók, szívjuk, ízleljük, harapjuk egymás ajkát telhetetlenül, újabb és újabb adagért könyörögve. Kevesen gondolunk a csók kémiájára, amikor ajkaink összecsapnak.

olvass tovább

Kedves Második Nő...

Kedves Második Nő, igazából nem világos számomra, miért nem érted. Szeretőnek lenni egy rossz start, egy elátkozott start. Látszólag haladsz, előre lépsz a szerelmi társasjátékban, de valójában megrekedsz, és egy se-előre-se hátra állapotban szégyenletesen stagnálsz. Ez a státusz magában hordozza a vereséget, az örök gyanakvást, és a nem szűnő érzelmi bizonytalanságodat.

olvass tovább

Lehetünk együtt újra szépek?

Útjaink mióta keresztezik egymást? Hányadik alkalommal állunk már a keresztútnál, azt remélve, most végre arra az útra léphetünk, ahol soha többé nem találkozunk? A sorsunk úgy tűnik, élvezi, hogy csapnivalóan rossz ripacsokat csinál belőlünk. Szántszándékkal játszunk botrányosan tehetségtelenül a való élet színpadán, előre elrendelt sorsú tragikus hősök vagyunk, kiknek az élete eredendően boldogtalan.

olvass tovább

Jobb egy rossz párkapcsolatban, mint egyedül?

Szorongó, neurotikus, kapcsolatfüggő nemzedék vagyunk. Mérgező emberi kapcsolatok szorításában fulladozunk, ki nem mondott szavak, elfojtott feszültség, és tisztázatlan, szőnyeg alá söpört sérelmek szorítják, kaparják torkunkat. A vészcsengőt ezerszer meghúzták már odafent, mégsem csomagolunk, vagy menekülünk fejvesztve a helyszínről. Pedig óriás, ordító, égre írt jelek vannak, hogy semmi dolgunk bizonyos emberekkel, mégsem olvasunk belőlük.

olvass tovább