Agatha Seymour

Közel tíz éve foglalkozom írással. Témáim határozottan elkülönülnek a divat, illetve a tudatosság és az önismeret területeire. Életmesék című rovatom létrejöttét az a gondolat inspirálta, hogy minden embernek csupán néhány évtized áll rendelkezésére ahhoz, hogy értékes tapasztalatokat szerezzen, s ezek alapján a legjobb döntéseket hozza meg a boldogsága érdekében. S bár mindannyian egyediek vagyunk, életünk során mégis ugyanazokra a kérdésekre keressük a választ. Szándékom szerint az Életmesék rovat célja az együttgondolkodás azokról a nehézségekről, életfeladatokról, amelyekkel mindannyian küzdünk. Megtisztelő számomra minden építő jellegű hozzászólás, vélemény, amely az adott témában megoldást jelenthet, vagy bárki számára hasznos lehet.




Ha már nagyon fáj, kiszállsz belőle

Az emberek egy része - jómagam is ebbe a csoportba tartozom - sokszor képes a végtelenségig keseregni. "Nem akarnak a dolgok másképp alakulni, nem lehet ezt a helyzetet tovább bírni, fogalmunk sincs, hogy kellene másképp csinálni, talán nincs is megoldás" – vallják. Pedig mindig van.

olvass tovább

Nem a te embered

Sok minden összeköti ma az embereket. A pénz. A közös kiszolgáltatottság. A félelem, hogy nem találunk mást. Az elképzelés, hogy nem kell nekünk más. Hogy nem érdemlünk mást, csakis a legjobbat, azt meg már megszereztük. Erőlködünk a közös jövő létrehozásán, a családalapításon, de csakazértse megy.

olvass tovább

Nehezen szokunk hozzá a jóhoz

A randevúknak rejtett buktatói is vannak – állapítottam meg a minap, mikor az egyik barátnőm történetét hallgattam. Azt hiszem, gyakran olyasmin bukunk el, aminek a létezéséről nem tudunk. Egyszerűen nem vesszük észre, hogy mi a valódi problémánk, mert nincs rá szemünk.

olvass tovább

Párkapcsolati motiváció?

Jól tudja rólam mindenki, hogy imádom a kávézókat, s ha csak tehetem, s az időjárás is kedvez, megengedem magamnak azt a luxust, hogy a ragyogó napsütésben fogyasszam el a délutáni kávémat. Ilyenkor szívesen hallgatom mások beszélgetéseit, ami valahogy adja is magát, hiszen egy belvárosi kávézóban, ahol egymás hegyén-hátán ülnek az apró asztaloknál az emberek (s ahol általában egyedül kávézom és olvasok), akarva-akaratlanul halljuk, miről beszélgetnek mások…

olvass tovább

A férfi és a komfortzónája

A férfiak rendkívül egyszerűen, gyakorlatiasan gondolkodnak, legalábbis hozzánk képest. Nem agyalják, nem beszélik túl a dolgokat, mindent a lehető legmagátólértetődőbb módon oldanak meg, és persze úgy, hogy az számukra a legkényelmesebb legyen!

olvass tovább

Boldog is lehetsz!

Vannak kedvenc helyeim a városban, pontosabban csak azok vannak. Kávézók, éttermek, parkok, cukrászdák, közértek, stb… amelyeket szertartás-szerűen látogatok, és persze itt dolgozó emberek, akikkel ismerősként köszöntjük egymást.

olvass tovább