Boldognak lenni

  • 2017. március 28.

Boldognak lenni nem azt jelenti, hogy eszeveszetten szajkózod, „Én annyira, de annyira boldog vagyok!” – és miután senki sem lát téged, magadba roskadsz… Ez nem boldogság. És az sem, ha folyamatosan álcát öltesz magadra csupán azért, hogy minél jobb színben tűnj fel mások előtt. Tudom, sokszor okoztak neked fájdalmat, és nehezen léptél tovább. De megtetted… mert szeretnél igazán boldog lenni.

olvass tovább

Szakítás: a lelkemben dúló vad viadal

Hallottak a Balin tartott kegyetlen kakasviadalokról? Most pont úgy érzem, hogy egy ilyen viadal dúl a lelkemben. Kegyetlen, brutális, és vannak, akik élvezik. El tudják képzelni, hogy milyen törést jelent az ember életében azt átélni, hogy akiben hittek, akivel együtt álmokat szőttek és éltek meg, az újra és újra fájdalmat okoz?

olvass tovább

A modern románcok egyre ritkábban végződnek happy enddel

Megváltoztak az idők. Sok a csend, a félbehagyott mondat, az elhallgatott, kimondatlan igazság. Manapság nehéz szeretni, nehéz jól szeretni, és talán túlságosan is akarjuk. Már máshogy gondolkodunk szerelemről, kötődésről, intimitásról. Máshogyan rangsoroljuk a szerelmet, közénk kúszik a bizonytalanság, és a gyötrő megfelelési vágy a másik által felállított, hamis, sosemvolt ideálképnek.

olvass tovább

A nő és a türelemjáték

  • 2017. március 25.

Selyempapírba csomagolt bocsánatkérés. Ezt kapta az a nő, akit többször faképnél hagyott és megcsalt a partnere, úgy, hogy ő nem adott rá okot. Aztán mégis megbocsátott neki, és elkezdődött miértek utáni őrült hajsza. De (őszinte) válasz egyetlen kérdésére sem érkezett. A nő és a türelemjáték.

olvass tovább

Köszönöm, jól vagyok – nyílt levél a válásomhoz

Kedves válás, bármennyire különös, ez egy köszönőlevél. Nem állíthatom, hogy a legjobb dolog voltál, ami történhetett velem, nem vagy érdemrend, sem billog, nem vagyok megbélyegezve általad, nem gyűlöllek, és nem szeretlek. Egy fontos mérföldkő vagy az életemben, és sok mindenre megtanítottál, rávilágítottál, és amikor melletted döntöttem, tudtam már, hogy a rombolás áldás, mert ez az egyetlen út az újjászületéshez.

olvass tovább

Ismerkedés, a nagy szakítás után

Kezdek úgy tekinteni az ismerkedésre, mint egy igen kimagasló tudományágra. És rá kellett döbbennem, hogy ez a fajta tudás abszolút nincsen meg bennem. Valahogy a romantikus regények és filmek világát meg kellene próbálnom a valósággal ötvöznöm. Bár hiszem, hogy létezik az ismerkedésnek is forgatókönyvért kiáltó típusa, de erre még nem leltem rá, pontosabban nem éltem át.

olvass tovább

Sakk-matt a hálószobában: ha kiütötték a királynőt

  • 2017. március 23.

„Feküdtem a szállodai ágyban, s a szomszéd szobából szeretkezés hangja szűrődött át” – kezdi fiatal női páciensem a probléma vázolását. „Nehéz kimondani, de irigy voltam, irigyeltem a boldogságukat. Közben mellettem fekvő fiatal, jóképű férjemre pillantottam, s annyira szerettem volna, ha mi is ezt tennénk. De már nem tudtam kezdeményezni – elszoktam tőle.”

olvass tovább

A bizalomról

A bizalom egy törékeny hártya az emberek kezében. Állandóan rejtegetjük mindenki elől a belső énünket, mindenki csak a felszínt kapja meg. A bizalomért vérrel kell fizetnünk, míg beérünk a másik körébe.

olvass tovább