Kulcsszó keresés /


Kövér vagyok?

Persze. Valakinek biztosan. Sokáig én is igennel feleltem erre a kérdésre. Sokáig hallgattam magamról mások véleményét. Sokáig képzeltem magam olyannak, amilyen nem is akarok lenni. Az emberiség történelmében bármi lehetséges. Lehetsz bármilyen. Senki se egyforma.

olvass tovább

A legizgalmasabb résznél lett vége - Így látja Szirmai Gergely filmkritikus a Dűne 2-t

  • 2024. március 12.

Három évet vártunk arra, hogy Arrakis homokja ismét betöltse a mozitermeket, de vajon mennyivel több puszta látványfilmnél a Dűne második része? Hazánk egyik meghatározó filmkritikusa, Szirmai Gergely őszintén elmondta véleményét a filmről a Pepsi Movies VIP vetítésén, ahol a Dűne díszletein, forgatási helyszínein és jelmezein dolgozó magyar szakemberekkel beszélgetett.

olvass tovább

Az én testem, az én döntésem

Sokan bántanak, nem értenek; a szüleim képtelen elfogadni a döntésemet. Mások úgy gondolják, hogy csak arról van szó, hogy nem jött még el az ideje, de a hátralévő pár évben még nagy valószínűséggel megváltoztatom a véleményem. Ki kell, ábrándítsak mindenkit: az én testem, az én döntésem. Arról nem is beszélve, hogy ez a világ már nem alkalmas a gyermeknevelésre. Nevezhetsz önzőnek, felületesnek és meggondolatlannak, de én boldog vagyok így nőként, nem pedig anyaként.

olvass tovább

Kommentháborúk – Az internet ítélő bizottsága

Az internet korában minden felgyorsult. Az információk hamarabb eljutnak már hozzánk és korlátlan lehetőség áll rendelkezésünkre, a kommunikációra, a vélemény formálásra, a kapcsolatfelvételre. Ennek is, mint mindennek az életben meg van az előnye és a hátránya. Korábban nem voltam hatalmas komment olvasó rájöttem nem is maradtam le sok mindenről. Az utóbbi időben mégis gyakrabban tettem, hogy egy-egy cikk alatti kommentelésekre rápillantottam. Bár ne tettem volna.

olvass tovább

Amikor mindenki jobban tudja nálad, hogy neked mi a jó

Egy olyan században élünk, ahol mindenki jobban tudja, mint te hogy neked mi a jó. Ahol a kényszeres véleménynyilvánítás fenyegető „jó tanácsként” van eladva, és ahol ha boldog vagy a társadalmi normákat magad mögött hagyva is, rögvest lesz olyan, aki majd ellát kéretlen „jó tanáccsal”, hogy ezt nem így kellene csinálnod. Ez neked így nem lesz jó!

olvass tovább

Ha hatalmaskodnak rajtad, elhiszed, hogy gyenge vagy

Vannak, akik azért választanak egy bizonyos hivatást, hogy hatalomérzethez jussanak. Sokan ezért lesznek politikusok, orvosok vagy épp tanárok (persze koránt sem mindenki). Akiket a hatalomvágy vezérel, rendszerint visszaélnek azzal, hogy tekintélyszemélyek. Saját magukat a többi ember fölé helyezik, felsőbbrendűnek hiszik magukat, és lenézően, lekicsinylően bánnak másokkal. Akinek ismerős ez a bánásmód – például gyerekként a szülei is visszaéltek a hatalmukkal – könnyen áldozataivá válhatnak ezeknek a „ragadozóknak”, és úgy érezhetik, esélyük sincs velük szemben. Elhiszik, hogy gyengék, elnyomhatóak, és az ő véleményük nem számít.

olvass tovább

A közösségi médiában többnyire mindig egyvalakinek szánjuk a posztjainkat

Lisa Taddeo: Három nő című könyvéből származik ez a kijelentés, amit a címbe tettem. Elgondolkodtatott, hogy vajon tényleg így van? Tényleg ennyire függünk mindig valakinek a véleményétől? Tényleg szükségünk van mindig valakire, hogy inspiráljon minket az élethez és az életben egyaránt? Tényleg kellenek a külső visszacsatolások és bókok és helyeslések ahhoz, hogy könnyedebben el tudjuk fogadni saját magunkat? Hogyan lett a közösségi média az életünk (fő)irányítója?

olvass tovább

Légy szép és tartsd a szád!

Évtizedekig nem tudtam értelmezni ennek a mondatnak a valódi jelentését. Mentségemre legyen, hogy az én családomban nem volt szokás, hogy elhallgattassák a nőket. Az volt a szokás, hogy egy nő legyen művelt, olvasott, tájékozott, és legyen véleménye.

olvass tovább